Kustra Ferenc József

(1948-)

nyugdíjas

Író.- költő,- haikuíró.- literátus

Az erdőben kószáltam, Ivett!
Madárdalos csendben, ó, mi lett!
Vágy öntött? izzadtam,
Tán? hergeltem magam?
Majdhogynem elájultam! Ivett?

Ültem egy kidőlt fának törzsén,
Lábam támasztékon, kis rőzsén.
Közben, eszem rajtad,
Mikor fagyit faltad?
Ha itt ülnél velem, fa törzsén?

Erdőben egyedül, ó Ivett!
Madarak csicseregték? mi lett?
Eszem, csak rajtad jár,
Te leléptél immár?
Itten, nagyon hiányzol, Ivett!

Vecsés, 2019. április 12. ? Kustra Ferenc ? romantikus LIMERIK csokorban.

Népszerű történelem?

Az első támadás, ezerkilencszáztizenöt, június huszonharmadikán kezdődött,
Hatalmas tüzérségi előkészítéssel. A háborús szerepünk ezzel megkezdődött.

Több száz olasz löveg ?éjjel-nappal- egy héten át lőtte, csak morzsolta?
Ez volt az osztrák-magyar csapatok gyengébb állásának rombolása?
Nagyon szenvedtek az olasz lövegektől, magyar, védő csapatok,
A fennsíkot, félig körbevették, így pusztították az olaszok.

A védelem tűzerejének a gerincét, főként a géppuskák adták,
Aknavető, akkor még nem volt, pedig később a védelem hegyét adták.

Harmincadikán az olaszok, mindent elsöprő rohamot indítottak,
Négy kilométeres arcvonalon, először öt ezreddel rohamoztak?
Második lépcsőben, a fennsíkra még öt ezred kapaszkodott, támadtak.

Hat napon keresztül, a roham, rohamot követett,
Sőt, a harc a görzi hídfőállásra is kiterjedt.
A csata végére az olaszok vesztesége tizenötezer fő volt,
A monarchia embervesztesége, tán' tízezer főre taksálódott.

Doberdónál, ez volt az első isonzói csata
És bizony, nem tudták, de, hátra volt még a legjava?

Vecsés, 2016. augusztus 30. ? Kustra Ferenc - Magyarok a Nagy Háborúban, ahogy elkezdődött?

Számadás a születésnapomon?

(3 soros-zárttükrös)
Ha majd a lelkem a hamuba fullad, bár nem akarom,
Akkor kalamárisom, ürítve? legyen a ?por? tartóm?
Őrangyalomat meg kérem, hogy segítse a ?por? harcom.

(Bokorrímes)
Igen jelesnek tűnő nap a mai,
Megérni, nekem, már ez is valami!
Bár életemben nincs igaz alaki?

Öregségemre hithű poéta lettem,
A kopott lúdtollammal együtt öregszem,
Az élet értelmét azonban még fejtem?

Mindegy, no, élet, sors szerint tart, ameddig tart,
Ha kérdezik, hogy vagy, előadom a fanyart.
*
(Senrjú)
Élet értelme,
Nem biztos, hogy kiderül.
Végén, szenderül?
*
?Porban? a jövő?
Ha ott leszek, meglátom?
Örök titkosság!
*
Lángmentes jövő,
Fényragyogás el-mattul.
Sötét öröklét?
*
Jó lenne, de fránya öregség, bizony humorba nem fulladós,
Jó lenne, de minden élet hamuba fullad, már nem gyulladós...

Vecsés, 2016. május 21. ? Kustra Ferenc

Az advent, már meg is érkezett

Új körvonalak,
A nagy időkanyarban.
Meghitt fényesség.
*

Közeleg ünnep?
Mint röpke lét-rész itt van!
Kár, hogy oly? rövid.
*

Majd, karácsonykor
Összegyűlik szeretet.
Mindenkiben van?
*

Ajándékozás,
Meghitt beszélgetések.
Szeretet tolul?
*

Mindig így kéne,
De az élet más! Zordas.
Mily? mindennapok?
*

Apraja, nagyja
Örülhet a másiknak.
Képmutatást ne!
*

Hibát ne keress
Ilyenkor, és ne gyűlölj?
Inkább csak szeress.
*

Békesség vágya
Uralkodik mindenkin.
Szeretet ünnep.
*

Jő már és közelg?
A szeretet ünnepe.
Meghitt karácsony.

Vecsés, 2013. december 17.- Kustra Ferenc ? íródott: az adventről szenrjú csokorban?

Bárhová nézek, látok sok szomjúhozót...
Ők bizony mind vágynak egy korty víz után.
Látom szomjúhozókat, és ez után
Nem értem... állnak és várják a kútfúrót...

Vecsés, 2013. január 7. ? Kustra Ferenc