Idő 
Értékelés 
Értékelés Fűzfa ága szomorúan lóg,
Ez csak a látszat és demagóg.
Hajnali szürke ködbe burkolódzik,
A fa válla kissé összehúzódik.
A levelét elhullajtotta,
Készül a télre eszemadta.
Helye továbbra is folyópart
És őrzi az elmúlt nyarakat.
Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc József
Ez csak a látszat és demagóg.
Hajnali szürke ködbe burkolódzik,
A fa válla kissé összehúzódik.
A levelét elhullajtotta,
Készül a télre eszemadta.
Helye továbbra is folyópart
És őrzi az elmúlt nyarakat.
Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc József
Vándormadár a fészkére,
Szomjas vándor a hűs érre,
Én is vágyom: békességre.
Bizony hiányzik, még ma kéne
Végre, valahára, elkélne.
Vágyom békés, nyugodt életre.
Kedvem nehogy búsra váljon,
A békesség készen álljon,
Puha meleg befogadjon.
Jókedv, játszi pille, repdesik,
Óh, remélem, el nem utazik.
Bízom, hogy végre rám telepszik.
Budapest, 1997. február 26. – Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben.
Szomjas vándor a hűs érre,
Én is vágyom: békességre.
Bizony hiányzik, még ma kéne
Végre, valahára, elkélne.
Vágyom békés, nyugodt életre.
Kedvem nehogy búsra váljon,
A békesség készen álljon,
Puha meleg befogadjon.
Jókedv, játszi pille, repdesik,
Óh, remélem, el nem utazik.
Bízom, hogy végre rám telepszik.
Budapest, 1997. február 26. – Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben.
Szegény embert ág is húzza.
No, de ennyire?
Csak csúszok-, csúszok lefele.
No, de ennyire?
Nincsen kocsim, nincs lakásom.
No, de ennyire?
Család se nagyon támogat.
No, de ennyire?
Csalódtam benned barátom.
No, de ennyire?
Nem nyertem a választáson.
No, de ennyire?
A siker meg csak kerülget.
No, de ennyire?
Persze igaz, hibás vagyok.
No, de ennyire?
Ennek ellenére bízok.
No, de ennyire?
Jobbra fordul a sorsom!
No, de mikorra?
Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József
No, de ennyire?
Csak csúszok-, csúszok lefele.
No, de ennyire?
Nincsen kocsim, nincs lakásom.
No, de ennyire?
Család se nagyon támogat.
No, de ennyire?
Csalódtam benned barátom.
No, de ennyire?
Nem nyertem a választáson.
No, de ennyire?
A siker meg csak kerülget.
No, de ennyire?
Persze igaz, hibás vagyok.
No, de ennyire?
Ennek ellenére bízok.
No, de ennyire?
Jobbra fordul a sorsom!
No, de mikorra?
Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József
Korpa közé keveredtem, esznek a disznók.
Nekik én semmi más, csak finom moslék vagyok.
Beöntöttek eléjük a betonvályúba,
Az óta szenvedek vég nélkül, biz’ vajúdva.
Ez a sorsa a disznóeledel mosléknak
És úgy tűnik, csak ez vagyok az állatoknak.
Vályú fala igen sima, pereme magas,
Evésre való, menekülni nem alkalmas.
Nos, a lecke adott, okos sikeremberek,
Azt mondjátok meg, innen, hogy menekülhetek?
Ugye-ugye? Tanácsot nem egyszerű adni…
Lám úgy tűnik, nincs más választásom; maradni!
Eddig hamis önképem volt, de felismertem,
Hogy csak egy összeöntött moslék vagyok, kérem.
De egy jó moslék kilátásai kiválók,
Mert tőle híznak jó nagyra a mocskos disznók!
Budapest, 2000. július 15. – Kustra Ferenc József
Nekik én semmi más, csak finom moslék vagyok.
Beöntöttek eléjük a betonvályúba,
Az óta szenvedek vég nélkül, biz’ vajúdva.
Ez a sorsa a disznóeledel mosléknak
És úgy tűnik, csak ez vagyok az állatoknak.
Vályú fala igen sima, pereme magas,
Evésre való, menekülni nem alkalmas.
Nos, a lecke adott, okos sikeremberek,
Azt mondjátok meg, innen, hogy menekülhetek?
Ugye-ugye? Tanácsot nem egyszerű adni…
Lám úgy tűnik, nincs más választásom; maradni!
Eddig hamis önképem volt, de felismertem,
Hogy csak egy összeöntött moslék vagyok, kérem.
De egy jó moslék kilátásai kiválók,
Mert tőle híznak jó nagyra a mocskos disznók!
Budapest, 2000. július 15. – Kustra Ferenc József
Én mindent megteszek, közben meg sorvadék,
Az élet velem szemben egy nagy rohadék.
Aranypohárban kínálgat harmatvizet,
De látom színén, tett bele jó sok mérget.
Fényes a kék ég, még felhők sem borítják,
A bőrömet mégis villámok szabdalják.
Álljatok meg, ne bántsatok; kiáltanék,
De nincs kinek, mikor ki mind az ellenség…
Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc József
Az élet velem szemben egy nagy rohadék.
Aranypohárban kínálgat harmatvizet,
De látom színén, tett bele jó sok mérget.
Fényes a kék ég, még felhők sem borítják,
A bőrömet mégis villámok szabdalják.
Álljatok meg, ne bántsatok; kiáltanék,
De nincs kinek, mikor ki mind az ellenség…
Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc József
