Kovacs Ivan

(1949-12-13-)

fordito, kolto, festomuvesz

1963 ota Delafrikaban elek. Joxsef attilat es Faludy Gyorgyot forditottam angolra ugymint egy angolra forditott magyar koltok koltemenyeit antologiaban.
sajat verseim angolul jelennek meg.

Darwin határozottan hozzájárult
amikor Isten halálát kijelentetted.
Az eszméd Zarathusztrát szülte;
az Übermensch büszkén jelentkezett.

De hova lett a Jó Pásztor
aki a kilencvenkilencet hátrahagyta
és az elveszett bárányt megtalálta,
aztán szeretettel babusgatta?

Szóval, pontosan mi történt
amint megsirattál egy elvert lovat?
Szíved váratlanul kitárult,
Ez volt a nagy változat.

Írni viszont még Írtál,
De elméd megbetegedett.
Csupaszon táncoltál szobádban,
mert a szégyenérzetet elfelejtetted.

Aztán egy sötét és viharos éjszakán
kétségbeestél amint az ég morajlott.
Talán az Isten hangját hallottad
amint lelked hiánya nyomasztott?

Már Káin és Ábellel kezdődött,
mely a testvériséget lerontotta.
Isten Káinnel nem törődött
és inkább Ábelt választotta.
Keserű múlt és sötét jövő!
Mi más a föld mint temető?

Noé ősi korszaka végén
árvíz pusztította a népet.
Az Úr végtelen haragja
sújtotta az emberiséget.
Keserű múlt és sötét jövő!
Mi más a föld mint temető?

Volt-e valaha bármely korszak
melyben hiányzott az erőszak?
Ezrével haltak a harcosok,
kik nem régen még játszottak.
Keserű múlt és sötét jövő!
Mi más a föld mint temető?

Minden ember megöregszik,
kihullik a haja s foga.
Erre orvosság már nincsen,
mert csak egy út vezet tova.
Keserű múlt és sötét jövő!
A föld nem más mint temető.

A fatörzsek sötét oszlopok
a fehér téli tájban
és a szűzies hó csillog
mint gyémántpor a napfényben.

A katona csüggedve fekszik,
hátával egy fatörzshöz dőlve,
összetört térde képtelenné tette
és döbbenten néz le a dombról.

Alig száz méterrel lejjebb
tombol a csata: visszhangzik a puskalövés
és egy géppuska lövöldözése csörög.
A térd ég a sajogó fájdalomtól.

Azon tűnődik, vajon ki éri el előbb,
megbízott társai vagy az ellenség,
amely mint sarokba szorított patkány
harcol kopott, hamuszürke egyenruhában?

Hosszú idők kezdete óta
Szütelenűl folyik a vér.
Olyan mint egy túlcsordulás,
amely mindenhová kitér.

Egy folyó, melynek áramlata
egy skarlát tengert feltölthet,
Mely bűnösségünk tanúsága,
S zsarnokságunknak az árra.

A harcba vonulás mindig is
Sötét, tragikus sorsunk átka.
A véres folyó s skarlát tenger
Az emberiségnek örök társa.

Mit műveltünk a világgal
Hogy megértésért könyörög?
Hallod-e a végzet sóhaját,
Amint a skarlát tenger nyöszörög?

Nincsen neki kutya baja,
csak vállig ér a koszos haja.

Habár elérte a felnőttkort,
kopott, rongyos farmert hord.

Pénze nincs, de van gitárja.
Ostoba aki megsajnálja?

Iszik, füstöl s ölelkezik.
A csipás csajok mind kedvelik.

Ha szabadban alszik nincs mi zavar.
Megfelel neki egy szalma kazal.

A szüleinek szégyene,
De kortársainak érdeme.

Csak muzsikál s énekel,
És senki másnak nem felel.

Tíz év múlva mi lesz vele?
Lesz-e valaha boldog tele?