Kovacs Ivan

(1949-12-13-)

fordito, kolto, festomuvesz

1963 ota Delafrikaban elek. Joxsef attilat es Faludy Gyorgyot forditottam angolra ugymint egy angolra forditott magyar koltok koltemenyeit antologiaban.
sajat verseim angolul jelennek meg.

Az ószövetség pátriárkái
jól átverték egymást.
Gondoljunk csak Jákobra,
amint Ézsauval elbánt.

Aztán Lábán szúrt ki Jákobbal,
mert hét évig megdolgoztatta,
de jutalomként Jákob Lábán
bágyadt szemű lányát kapta.

Hát még hét évet verejtékezett
mire Ráhel lett a felesége,
de az ide-oda csalásnak
még régen nem lett vége.

Lábán birka nyájával
szintén lehetett bűvészkedni,
és csalafinta tenyészettel
Lábán vagyonát elvenni.

Mert Jákob birkákkal spekulált,
és önhasznára manipulált.
Az apósát úgy átverte,
hogy Lábánt a frász kitörte.

Mulatságos oly szentírás,
melyben részletezett a csalás.
Épp oly jó mint modern krimi,
melyet ma is tudunk értékelni.

Leestem a családfámról,
nagyon messze gurultam.
Idegen és messzi földön
mindenfélét tanultam.

Mint senki-földi kóborló,
kinek mit is tartozok?
Hű maradtam önmagamhoz,
s azt teszek mit akarok.

Ukrajna felett
a csillagok fakulak.
Az örök félhomályban
már csak bombák hullnak.

Ti nyugati szomszédok
viszont csak nézitek.
Talán a kelet lappangó
veszélyét érzitek?

De mi óta indokolt
egy nép pusztítása?
Csak makacs erőszak
gonosz parancsára.

Egy elhagyatott teleken állok,
mely régen az otthonom volt.
Csak egy üres lyuk tátong
ahol valaha egy kút mormolt.

A régi házat lebontották,
már csak gaz nő helyében,
régi lakói már elhunytak,
de rájuk még jól emlékszem.

A homokozó, hol játszottam,
nem más mint kísérteties üreg,
nem nő benne más mint
csalán, bogáncs s vadfüvek.

De egy gyám itt még őrködik
mintha óvva nézne le reánk -
volt otthonunk drága kincse –
az a régi, szeretett diófánk.

Jeges szellő havas csúcsról
a ködös levegőt tisztítja.
A kórházban valaki meghal,
és a betegek számát ritkítja.

Komor, hosszú pillanatok
sűrítik a hideg és híg levegőt.
Ez komoly önismeretet kíván,
szándékos türelmet és erőt.

Valaki becsapja az étterem ajtóját,
mely figyelmetlen, csúnya dolog.
A tettes viszont közömbös,
és kirgiz szemmel hunyorog.

E világ egy mikrokozmosz,
ápolt és intézményesített,
globális nyugtalanságot tükröz
az ősi viaskodás újra felkerekedett.

Felhők gyülekeznek a hegy körül,
csúcsa már nem látható.
Az ideológiák hangoskodnak,
most ár nagyobb baj elvárható.

Szarajevóban lövések dördülnek:
végre meggyulladt gyújtózsinór.
Ez a háború névjegye,
s az ég és föld fellángol.