Rexroth Kenneth

(1905-1982)

Kenneth Rexroth amerikai író. 1905-ben született Indiana államban, South Bend városában. Nehéz gyermekkora volt, édesapja alkoholista volt, édesanyja pedig súlyos betegséggel küszködött. Korán árván marad, majd nagynénjéhez költözött Chicagoba, itt egy művészeti iskolában tanult. Többször is megnősült. Két lánya született, Mariana és Katharine. Sokat utazott, később a Californiai Santa Barbara-ban telepedett le. A Santa Barbarai egyetemen tanított is. Híres pacifista volt, 1982-ben hunyt el Santa Barbaraban.

Készítette: www.versek.eu

Egész nap hegyet másztam magam
a tavaszhó vakító sivatagán,
lejöttem Napszállat határán,
a legfelső legelőre - zöld
a vízesés hideg ködében,
a vízpókhálóhoz, amely
szőve a vadírisz számtalan
csilla virágaival;
s messziről láttam tüzünk füstjét,
mint száll föl a szirtfal közéből:
emberi jel az Űr-hegyekben.
Ott álltam a szirten
örvényvizek közepett,
örvénylő íriszillat szédületében
látomásként láttalak
valósabban mint a való:
hajad mély csigáiban: tűz;
tangóra örvénylett a csípőd,
ringva a ködtömjénezte fényben;
orcád hópír, citerák csöngnek,
az egész síkunyhó népe
táncol, dalol; karod fehéren
villan a barna őszi vízben,
átúszva a halott lombokon,
áradó pókhálóját szőve
a szikamorfákon a fénynek;
combod feszes íve, a finom fátyol
átsiklik kezemen, s izgalmad már
a ledérség határán;
melled érintése, szaga,
a szex édes titokillata.
Az örökös rádgondolás
és az írisz ragyogása,
a gyűrött írisz-szirom,
a hímporpúderes aranyhaj
és a szövevényes víz ködös
éneke és az égő,
szenvtelen hócsúcsok
itt mind összebogozódtak.
E tény és látomás e pillanata
érinti a halhatatlanságot
s a hely szellemévé lesz.
És a valósult szerelem és látott szépség
felelőssége ég
az égő angyalban
virágon s kövön túli valóként.