
Szép keleti napsugár,
A vadon ébreszt?je,
Természet éled, ha fényed elér már,
Hegyek fagyos tetejére.
Te vagyon e szül?je,
Szép fenyvesek gyöngyszeme,
A fényed, mely ránk talál, szívünk ügye,
Óh, viharok üldöz?je.
Ha egyedül lennénk itt,
Te ránk ragyogsz fényeddel,
Te vagy éltet?nk, mely sokszor tovább vitt,
Bajtársunk leszel örökre.
A vadon ébreszt?je,
Természet éled, ha fényed elér már,
Hegyek fagyos tetejére.
Te vagyon e szül?je,
Szép fenyvesek gyöngyszeme,
A fényed, mely ránk talál, szívünk ügye,
Óh, viharok üldöz?je.
Ha egyedül lennénk itt,
Te ránk ragyogsz fényeddel,
Te vagy éltet?nk, mely sokszor tovább vitt,
Bajtársunk leszel örökre.
A föld oly békés ti veletek,
Óh, gyönyör? szép fenyvesek,
Kik védtek es?t?l, melegt?l,
Télen az erd? csak t?letek zöldül.
Ti otthont adtok vándoroknak,
Szép ének? madaraknak,
Édes illat szerte széjjel száll,
Szélben szívvel táncoló, szép daliák.
Suttogva álmodó fenyvesek,
Nyugalmat hozó értékek,
A nap is mosolyog rátok már,
Odakint az élet vidáman ránk vár.
Óh, gyönyör? szép fenyvesek,
Kik védtek es?t?l, melegt?l,
Télen az erd? csak t?letek zöldül.
Ti otthont adtok vándoroknak,
Szép ének? madaraknak,
Édes illat szerte széjjel száll,
Szélben szívvel táncoló, szép daliák.
Suttogva álmodó fenyvesek,
Nyugalmat hozó értékek,
A nap is mosolyog rátok már,
Odakint az élet vidáman ránk vár.