Nézz az égre, nézz csak fel!
Ki játszik a fényekkel?
Felhőn lábát lógató,
pajkos kis manó.
Szivárványon csúzdázik.
Angyalokkal mókázik.
Sipkájából csillámot szór.
Édes dala hozzád is szól.
„Pitypang vagyok égi manó.
Nótázgatni felhőn de jó!
Szeretem a vidámságot.
Küldök neked fényvirágot.”
Ki játszik a fényekkel?
Felhőn lábát lógató,
pajkos kis manó.
Szivárványon csúzdázik.
Angyalokkal mókázik.
Sipkájából csillámot szór.
Édes dala hozzád is szól.
„Pitypang vagyok égi manó.
Nótázgatni felhőn de jó!
Szeretem a vidámságot.
Küldök neked fényvirágot.”
Elértem életem delét.
Érzem az elmúlás szelét.
Mögém szórom bánatom.
Kevesebb lesz a fájdalom.
Múltam fáj, ez megmarad.
Nem tehetek sokat.
De jövőmet megpatkolom.
Kevesebb lesz a fájdalom.
Érzem az elmúlás szelét.
Mögém szórom bánatom.
Kevesebb lesz a fájdalom.
Múltam fáj, ez megmarad.
Nem tehetek sokat.
De jövőmet megpatkolom.
Kevesebb lesz a fájdalom.
Mint fájó fogat,
úgy szeretlek téged.
Mint fűszál a nyulat,
úgy szeretlek téged.
Mint jó a rosszat,
úgy szeretlek téged.
Miért mondod azt,
hogy nem szeretlek téged?
Szeretlek. Mondtam sokat.
Vagy tán nem ezt kérted?
úgy szeretlek téged.
Mint fűszál a nyulat,
úgy szeretlek téged.
Mint jó a rosszat,
úgy szeretlek téged.
Miért mondod azt,
hogy nem szeretlek téged?
Szeretlek. Mondtam sokat.
Vagy tán nem ezt kérted?
Itt hagyott kit úgy szerettem,
magányosnak érzem magam.
Hogy lehettem ilyen tinó,
neked adtam mind jó szavam.
Kellek én még bárkinek?
Vagy egyedül maradok már?
Nevetek, homlokomra csapok.
Nem lehetek tinóból szamár.
magányosnak érzem magam.
Hogy lehettem ilyen tinó,
neked adtam mind jó szavam.
Kellek én még bárkinek?
Vagy egyedül maradok már?
Nevetek, homlokomra csapok.
Nem lehetek tinóból szamár.