Dsida Jenő

(1907-1938)

Dsida Jenő 1907-ben született Szatmárnémetiben. Iskoláit Szatmárnémetiben, Beregszászon, majd Kolozsváron végezte. Kisgyermek volt, amikor az I. világháború zajlott, ez igen mély nyomott hagyott benne, édesapja orosz hadifogságba került, nagybátyja pedig elesett a háborúban. Ez idő tájt nélkülözniük kellett, ami megviselte az amúgyis beteges költő szervezetét. Egész életében szívproblémákkal kűzködött, tudta hogy nem fog sokáig élni, számított a halálra, ennek ellenére életvidám embernek ismerték. Költői pályája elején a nagy mesemondó Benedek Elek támogatta. 1923-tól 1927-ig a Cimbora című folyóiratban jelentek meg versei. Szülei ösztönzésére a Kolozsvári Egyetem jogi karára is beiratkozott, de az iskolát nem fejezte be. 1937-ben 5 évi ismertség után házasodott össze Imbery Melindával, élete nagy szerelmével. 1938-ban megfázott, kórházba került, ám életét nem tudták megmenteni, 1938. június 7-én hunyt el. Érdmes megemlítenünk 3 verses kötetét az 1928-ban megjelent Leselkedő magányt, az 1933-ban megjelent Nagycsütörtököt, és az 1938-ban megjelent Angyalok citeráján című verses kötetét.

Készítette: www.versek.eu

Künt őszi szélben hull a lomb remegve,
s nehéz cseppek verődnek ablakodhoz,
s te nyűtt levélkéket böngészve gondolsz
egyetlen órán teljes életedre.

Sok édes semmit tékozolva hordoz
a múltad; ajtód nem nyílt, bárki verte,
de jobb is így a tűznél, szenderegve
mélázni, míg künt nyirkos szél sikoltoz.

Így nézek én is gondjaimra itt benn.
Szivemhez ó mesék tündére járul
körül köd ül, gomolyog mind telibben.

Suhogás zizzen, omlik egy ruhárul,
padlómon lenge lábak lépte libben,
s szememre két lágy, hűs kezecske zárul.