Deme Mónika

(1988-)

Csak röviden magamról: Deme Mónika vagyok, 1988. február 5-én születtem Pusztaszabolcson. Édesanyám ölében, csak hat hónapot lehettem, s így oxigénhiány következtében mozgássérülten ismertem meg e világot. Édesanyám 2 éves koromban megpihent, s nővére fogadott magához, s azóta is velük vagyok nagy szeretetben.
A Pető Intézetben végeztem el a nyolc általános iskolát Budapesten. 2006-ban egy szakközépiskolát kezdtem el Balassagyarmaton, amit különböző okok miatt ott hagytam, s így 2007-ben végleg haza kerültem.
Itthon elkezdtem verseket írogatni, festeni, rajzolni, többet olvasni, s nem utolsó sorban web-lapokat, blogokat, fórumokat szerkeszteni.
Alaptermészetem hogy semmit fel nem adok. Szívemből mondom mindig:
megoldjuk, mert hiszem, hogy a jó Isten, aki eddig is megsegített, ezután is mindig meg fog segíteni. Köszönöm neki, hogy két bottal rövidtávon közlekedni tudok, az elektromos kocsimmal, vagy a háromkerekű biciklimmel pedig másokat is meglátogathatok. Igaz, hogy segítségre szorulok, de amit tudok, igyekszem magam is megtenni.
Nagyon szeretem az állatokat jobban a lovakat, kutyákat, delfineket róluk szívesen is olvasok, Vannak kedvenc kötök is akiknek írásait szívesen olvasom az József Attila és Petőfi Sándor, Valamint van egy pár ,,amatőríró társam akik miatt ülök gép elé, hogy olvassam írásait!

Amikor felnézek az égre,
Te jutsz az eszembe,
hogy talán ott ragyog a szemed fénye,
hiszen sajnos elmentél örökre,
csak egy fényképet hagytál nekem emlékbe,
amitől sokszor könnyes a szemem,
hogy tudom, már nem lehetsz itt velem,
hiába is vár téged Anyu a szívem!

Miért mentél el,
még nem neveltél fel?
Pedig szükségem lenne Rád,
drága jó Anyukám,
hiszen magamra hagyott Apukám
amikor Te lehunytad két szemed,
így Nővérednek jár a köszönet,
hogy felnevelt engem,
s megtett értem mindent,
amit csak lehetett,
ilyen az, Akiből ömlik a szeretet!