Idő 
Értékelés 
Értékelés Szerelmünk szárnyán a magasba repülünk,
mit közösen éltünk meg,
azt papírra nem vethetjük.
Nincs szó, a közösen eltöltött időre,
mert értéke, felbecsülhetetlen.
S mit szó nem tud elmondani, azt a szív fejezi ki.
mit közösen éltünk meg,
azt papírra nem vethetjük.
Nincs szó, a közösen eltöltött időre,
mert értéke, felbecsülhetetlen.
S mit szó nem tud elmondani, azt a szív fejezi ki.
Nincs mit tenni, telik az idő, a sivár élet, a feledésbe merül.
Mit is tehetnék, hogy a nevem fent maradjon? Talán várjam a megfelelő pillanatot?
Nagy rejtelem ez, mit sokan kerestek már. Nagy reményeket fűzve, útnak indulván.
Mi lehet a titkuk, kiknek sikerült már? Talán tudták mit tesznek, vagy a véletlen műve lehetett ez?
Bizakodva kémlelem a kék eget, s bízok benne hogy valakinek a hőse lehetek.
Mit is tehetnék, hogy a nevem fent maradjon? Talán várjam a megfelelő pillanatot?
Nagy rejtelem ez, mit sokan kerestek már. Nagy reményeket fűzve, útnak indulván.
Mi lehet a titkuk, kiknek sikerült már? Talán tudták mit tesznek, vagy a véletlen műve lehetett ez?
Bizakodva kémlelem a kék eget, s bízok benne hogy valakinek a hőse lehetek.
Hosszú utamból, elindulván haza,
tűnődtem rajta,
hogyan köszöntsem az otthoniakat.
Mit mondjak majd nekik,
s kit köszöntsek előbb?
Kérdéseimre fény nem derült.
Hosszúnak tűnt az út,
bár mégis hamar eltelt,
ajtónkon belépve,
könnyes szemek lestek.
Észre sem vettem,
már vállamon voltak a karok,
ki egykor felnevet,
most újra magához szoríthatott.
Hullottak a könnyek,
mik az örömtől jöttek,
nem kellettek szavak,
mert tudtam, ez a haza.
Felnőtt ember lettem,
ki bátor, s rettenthetetlen,
mégis azok közt a karok közt,
éreztem magam védelemben.
Édes anyám szava,
elcsuklott s hangja nem maradt,
csak annyit tudott mondani :
jó hogy újra itthon vagy.
tűnődtem rajta,
hogyan köszöntsem az otthoniakat.
Mit mondjak majd nekik,
s kit köszöntsek előbb?
Kérdéseimre fény nem derült.
Hosszúnak tűnt az út,
bár mégis hamar eltelt,
ajtónkon belépve,
könnyes szemek lestek.
Észre sem vettem,
már vállamon voltak a karok,
ki egykor felnevet,
most újra magához szoríthatott.
Hullottak a könnyek,
mik az örömtől jöttek,
nem kellettek szavak,
mert tudtam, ez a haza.
Felnőtt ember lettem,
ki bátor, s rettenthetetlen,
mégis azok közt a karok közt,
éreztem magam védelemben.
Édes anyám szava,
elcsuklott s hangja nem maradt,
csak annyit tudott mondani :
jó hogy újra itthon vagy.
Miért kell a veszek, ha boldogan is lehet élni?! Nincs mit tenni, ezt az ember magának kéri.
Nem latja meg, hogy hol hibázott, csak keresi a rosszat, hogy mást megalázzon.
Csodálkozik rajta, hogy a másik fél, savanyú arccal tekint rája. De a türelem véges, s mindenbe belefáradsz. megelégelve mondod, holnap már nem látlak.
Könny nélküli búcsút veszel, mert a pohár teljesen be telt . Kérhetted te szépen, kérhetted te csúnyán, fogalma sem volt, hogy meddig tart a határ.
Beláttad hogy nincs mit tenni, nem ér semmit jót cselekedni.Végszóként csak annyit mondasz, jobb lesz nélküled a holnap.
Nem latja meg, hogy hol hibázott, csak keresi a rosszat, hogy mást megalázzon.
Csodálkozik rajta, hogy a másik fél, savanyú arccal tekint rája. De a türelem véges, s mindenbe belefáradsz. megelégelve mondod, holnap már nem látlak.
Könny nélküli búcsút veszel, mert a pohár teljesen be telt . Kérhetted te szépen, kérhetted te csúnyán, fogalma sem volt, hogy meddig tart a határ.
Beláttad hogy nincs mit tenni, nem ér semmit jót cselekedni.Végszóként csak annyit mondasz, jobb lesz nélküled a holnap.
Lásd mit más nem láthat,
tárd ki szíved a világnak.
Öleld szorosan magadhoz,
ne maradj le semmilyen pillanatról.
Tárd ki szíved és nézz körül,
lásd mit más nem láthat a vak sötétből.
Fényed mindent megvilágít,
mit a világ adhat, azt nem láthatja bárki.
Szeresd az életet,
mert meghalni egyszerű,
mert nem tudhatod,
hogy mikor jön el a végső derű.
Nincs más hátra,
csak mutasd meg hogy különc vagy,
mert meghalni bárki tud,
de igazan élni, csak a különcök tudnak.
tárd ki szíved a világnak.
Öleld szorosan magadhoz,
ne maradj le semmilyen pillanatról.
Tárd ki szíved és nézz körül,
lásd mit más nem láthat a vak sötétből.
Fényed mindent megvilágít,
mit a világ adhat, azt nem láthatja bárki.
Szeresd az életet,
mert meghalni egyszerű,
mert nem tudhatod,
hogy mikor jön el a végső derű.
Nincs más hátra,
csak mutasd meg hogy különc vagy,
mert meghalni bárki tud,
de igazan élni, csak a különcök tudnak.
