Balassi Bálint

(1554-1594)

Balassi Bálint a mai Szlovákiában található Zólyomban születetett 1554-ben, ő a magyar nyelvű költészet első igazán neves művelője. Befolyásos család sarja, rokonságába tartozott Dobó István az Egri vár kapitánya és Bocskai István Erdélyi fejedelem is. Fiatal korában nevelője volt többek között Bornemisza Péter is. Gyerekkora egy részét családjával együtt Lengyelországban töltötte, miután édesapját hamis vádak miatt Magyarországon elítélték. Itt német szövegeket fordított. Miután édesapja kegyelmet kapott 1573-ban hazatértek. Egy darabig Erdélyben élt Bárhory István fejedelem udvarában, később követte őt Lengyelországba is. Apja halálakor azonban visszatért Magyarországra, majd Eger lovaskapitánya lett. Sikertelenül ostromolta szerelmével Losonczy Annát, aki a törökök ellen hősi halált halt temesvári főnemes és várkapitány Losonczy István lánya volt, hozzá kapcsolódóan szerelmes verseket írt. Később feleségül vette unokahugát Dobó Krisztinát, de ezt a házasságát végül érvénytelenítették. 1590 körül bejárta Poroszországot, ekkor születtek istenes versei. 1591 végén hazatért Magyarországra, majd részt vett a törökök ellen indított 1593-94-es hosszú háborúban. Itt esett el 1594 májusában.

Készítette: www.versek.eu

Egy napsütötte reggel kinézek a szobám ajtaján,
látom a színes madárkákat fennt a fán.
Boldog röpködnek ide-oda,
szomorúak nem tudnak lenni soha.
Szabadon szállnak az égbe
lelkükben mosolyogba mennek a fénybe.
Oly,tiszták,mint az ártatlan kis bárányok,
hozzájuk nem tapadnak az emberi kátrányok.
Bárcsak lehetnék én is madár,
egész nap ujjongva repkednék,és nem lenne több gondom már!

Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most énmellettem,
Egészséggel, édes lelkem?

Én bús szívem vidámsága,
Lelkem édes kévánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Véled isten áldomása.

Én drágalátos palotám,
Jóillatú piros rózsám,
Gyönyerő szép kis violám,
Élj sokáig, szép Júliám!

Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete széne,
Két szemem világos fénye,
Élj, élj életem reménye!

Szerelmedben meggyúlt szívem
Csak tégedet óhajt telkem,
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvez légy, én fejedelmem!

Júliámra hogy találék,
Örömemben így köszönék,
Térdet-fejet neki hajték,
Kin ő csak elmosolyodék.