Puha, finom béke,
szívem éltetője,
galambszíved fénye
felragyog az égre.
Szivárványszínekkel,
igaz érzelmekkel
fested a szíveket,
táplálsz új lelkeket.
Hirdesd nagy betűkkel,
igaz szeretettel:
SZÍVEDBE ZÁRKÓZOM,
HA NYITVA TALÁLOM!
szívem éltetője,
galambszíved fénye
felragyog az égre.
Szivárványszínekkel,
igaz érzelmekkel
fested a szíveket,
táplálsz új lelkeket.
Hirdesd nagy betűkkel,
igaz szeretettel:
SZÍVEDBE ZÁRKÓZOM,
HA NYITVA TALÁLOM!
Már nem akarom...
A bizonytalanságot,amit érzek.
Az érzelmet,ami fáj.
A fájdalmat,ami bánt.
A bánatot,ami magányossá tesz.
A magányt,ami őrületbe kerget.
Az őrületet,amit te okozol.
Téged,akit én szeretek.
Szeretetet,amitől szenvedek.
Szenvedést,ami megöl.
Halált,ami bennem van.
Magamat,ami elviselhetetlen.
Ezt már nem akarom...
Akarom...
A boldogságot,amit érzek.
Az érzést,amitől mosolygok.
A mosolyt,amit akarok.
Akaratot,ami erőt ad.
Erőt,amit csak tőled kaphatok.
Téged,aki én vagyok.
Magamat,hogy szerethessek.
Szeretetet,hogy vágyjak.
Vágyat,az alkalomhoz.
Alkalmat,az életben.
Az életet,amiben újra élek.
Ezt akarom...
Érzéketlen világ, amelyben mos élünk,
a mókuskerék forog, aggódunk és félünk.
Elszakadt a köldökzsinór ember, s ember között,
távolodni látszik már, mit Isten összekötött.
Gépies az élet, fogytán a szeretet,
szomjazzuk régen az igaz örömöket.
Él még a remény, fogjunk hozzá végre,
kezdjük önmagunkkal, tekintsünk az égre.
Az Istenünk jó, segít, ha szépen kérjük,
mindent megad, ha imáinkkal segítjük.
Ültessünk magot, melyből szeretetfa nyílik,
ápoljuk, gondozzuk, hisz csak ezen múlik.
Ha kibúj t a mag kicsinyke csírája,
hagyd magasra nőni, legyen koronája.
Koronája terítse be az egész világot,
simítsa el az arcokon a megfáradt ráncot.
Szeretetre vágyunk, azon munkálkodunk,
hogy valóság legyen ez, ne csak az álmunk.
a mókuskerék forog, aggódunk és félünk.
Elszakadt a köldökzsinór ember, s ember között,
távolodni látszik már, mit Isten összekötött.
Gépies az élet, fogytán a szeretet,
szomjazzuk régen az igaz örömöket.
Él még a remény, fogjunk hozzá végre,
kezdjük önmagunkkal, tekintsünk az égre.
Az Istenünk jó, segít, ha szépen kérjük,
mindent megad, ha imáinkkal segítjük.
Ültessünk magot, melyből szeretetfa nyílik,
ápoljuk, gondozzuk, hisz csak ezen múlik.
Ha kibúj t a mag kicsinyke csírája,
hagyd magasra nőni, legyen koronája.
Koronája terítse be az egész világot,
simítsa el az arcokon a megfáradt ráncot.
Szeretetre vágyunk, azon munkálkodunk,
hogy valóság legyen ez, ne csak az álmunk.
Te milyen vagy? Fehér, vagy barna?
Mindegy, ha nyitott vagy a szépre s a jóra.
Te milyen vagy? Szép, vagy csúnya?
Mindegy, ha a lelked ragyogó és tiszta.
Te milyen vagy? Francia, vagy magyar?
Mindegy, ha a szíved békét akar.
Te milyen vagy? Szegény, vagy gazdag?
Mindegy, ha belül igaz ember vagy.
Te milyen vagy? Keresztény, vagy buddhista?
Mindegy, ha Istenedet a szíved imádja.
Te milyen vagy? Kis, vagy nagy ember?
Mindegy, ha a karod ölelni mer.
Te milyen vagy? Szeretetre éhes?
Ne várd, add, s leszel rá érdemes.
Mindegy, ha nyitott vagy a szépre s a jóra.
Te milyen vagy? Szép, vagy csúnya?
Mindegy, ha a lelked ragyogó és tiszta.
Te milyen vagy? Francia, vagy magyar?
Mindegy, ha a szíved békét akar.
Te milyen vagy? Szegény, vagy gazdag?
Mindegy, ha belül igaz ember vagy.
Te milyen vagy? Keresztény, vagy buddhista?
Mindegy, ha Istenedet a szíved imádja.
Te milyen vagy? Kis, vagy nagy ember?
Mindegy, ha a karod ölelni mer.
Te milyen vagy? Szeretetre éhes?
Ne várd, add, s leszel rá érdemes.
Tapogatlak a homályban,
nem bízhatunk a csodákban.
Az igazi szerelemben nem hiszek,
A mocskos szerelem nem éri meg
Ujjlenyomatok a szívemen.
Visszaadnám szívesen.
Halálos csók az arcomon,
daganatok a hangomon
Itt a tavasz és a fű kinő.
de nem sokat segít a jó idő.
Szerelmem írtam neked egy lapot,
Hogy soha nem akartam az lenni aki vagyok.
Ahogy rád nézek, izzik a vérem,
hogy csinálod, ezt nem értem
Karjaimban csak azt érzem,
Téged akar ölelni szerelmem
A világ mocskosabb, mint valaha
Gyere, felejtsünk, el mindent ma éjszaka
Gyötörj meg van még időnk jócskán
Gyönyörünk szálljon az éjkirálynő szárnyán
Ennek az estének sose legyen, vége
Szerelmünk oltárán szálljunk, az égbe
Feledkezzünk, bele egymás testébe
Sikítsunk együtt a vágy tüzében égve
Legyél most annyi, amennyi kell.
A romlottságod nem érdekel!
Izgass fel, és élvezz velem
Nyugtass meg, és végezz velem
nem bízhatunk a csodákban.
Az igazi szerelemben nem hiszek,
A mocskos szerelem nem éri meg
Ujjlenyomatok a szívemen.
Visszaadnám szívesen.
Halálos csók az arcomon,
daganatok a hangomon
Itt a tavasz és a fű kinő.
de nem sokat segít a jó idő.
Szerelmem írtam neked egy lapot,
Hogy soha nem akartam az lenni aki vagyok.
Ahogy rád nézek, izzik a vérem,
hogy csinálod, ezt nem értem
Karjaimban csak azt érzem,
Téged akar ölelni szerelmem
A világ mocskosabb, mint valaha
Gyere, felejtsünk, el mindent ma éjszaka
Gyötörj meg van még időnk jócskán
Gyönyörünk szálljon az éjkirálynő szárnyán
Ennek az estének sose legyen, vége
Szerelmünk oltárán szálljunk, az égbe
Feledkezzünk, bele egymás testébe
Sikítsunk együtt a vágy tüzében égve
Legyél most annyi, amennyi kell.
A romlottságod nem érdekel!
Izgass fel, és élvezz velem
Nyugtass meg, és végezz velem