Idő 
Értékelés 
Értékelés Csak csellengsz kora reggel óta!
Az óta nem állt meg az óra!
Áttértél, veszett firkálgatóra!
Mért tolakszol írni szíre-szóra?
Mást-mit tehetek, így kábult fejjel lézengek,
Írni képes nem vagyok, csak mérgelődhetek,
Az idő meg elmúlt, kínomban csak nevetek.
Lehet, hogy már felkelésed is kósza csellengés volt?
Az óra rosszul kongatott, de az tán’ nem a gong volt?
Kávét akkor, nem is Te főztél, csak arra csellengett,
Reggelid, az valahol a piacon eltekergett?
Kaparom a fejemet, keresem az ihletet,
Forgok jobbra, balra, gondolat csupán hiteget.
Kell az ihlet adó, valami, ami felperget.
Ajjaj, az ihlet az ilyen, lehet, hogy jő, majd eltűnik... lehet.
Kapard jobban a fejed, hátha elűződ ezt az őrületet.
Markolj tollat, hátha előhozza alkotóképességedet,
És ezzel le is löki rólad, a fojtogató bilincseket...
Egy levél elég... Vele jő ihlet, kézbe tollat veszek,
Zúdulnak gondolatok… írok, míg fonalat nem vesztek.
Megérte, jó, hogy vártam... nálam így születnek a versek.
Vecsés, - Szabadka, - 2018. február 19. – Kustra Ferenc József, a négy sorosokat én írtam, a háromsorosokat szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit!
Az óta nem állt meg az óra!
Áttértél, veszett firkálgatóra!
Mért tolakszol írni szíre-szóra?
Mást-mit tehetek, így kábult fejjel lézengek,
Írni képes nem vagyok, csak mérgelődhetek,
Az idő meg elmúlt, kínomban csak nevetek.
Lehet, hogy már felkelésed is kósza csellengés volt?
Az óra rosszul kongatott, de az tán’ nem a gong volt?
Kávét akkor, nem is Te főztél, csak arra csellengett,
Reggelid, az valahol a piacon eltekergett?
Kaparom a fejemet, keresem az ihletet,
Forgok jobbra, balra, gondolat csupán hiteget.
Kell az ihlet adó, valami, ami felperget.
Ajjaj, az ihlet az ilyen, lehet, hogy jő, majd eltűnik... lehet.
Kapard jobban a fejed, hátha elűződ ezt az őrületet.
Markolj tollat, hátha előhozza alkotóképességedet,
És ezzel le is löki rólad, a fojtogató bilincseket...
Egy levél elég... Vele jő ihlet, kézbe tollat veszek,
Zúdulnak gondolatok… írok, míg fonalat nem vesztek.
Megérte, jó, hogy vártam... nálam így születnek a versek.
Vecsés, - Szabadka, - 2018. február 19. – Kustra Ferenc József, a négy sorosokat én írtam, a háromsorosokat szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit!
(Bokorrímes)
Minden éjjel, biztosan álmodok egy kicsit…
Paraszthajszálnyit, kiskanálnyit, tán' szemernyit…
Biz’ ha nem emlékszek, hogy vajon mit is álmodtam,
Panaszt is megfogalmazok, ártalmatlan búban.
*
(3 soros zárttükrös)
Ily’ esetben a könnyeimet lyukas vödörbe engedem,
Vissza aludnák, sorsom lesújtón mondja, hogy nem engedem…
Ily’ esetben a könnyeimet lyukas vödörbe engedem.
Az álmatlan éjszakám olyan, mint… éjsötétben bekötik a szemem,
Igy aztán még azt sem tudhatom, hogy ki az, aki nézegethet engem.
Az álmatlan éjszakám olyan, mint… éjsötétben bekötik a szemem.
*
(Senrjon)
Szívem éjjel is dobog,
Ha álom nélkül kelek… dohog.
Kimaradt éjjel!
*
(Senrjú)
Jövő, még remény,
Homokóra már csak múlt!
Éji álmokat!
*
(HIQ)
Szárnyam nincs,
Lúdtollal írok!
Megmarad?
Vecsés, 2024. július 3. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként!
Minden éjjel, biztosan álmodok egy kicsit…
Paraszthajszálnyit, kiskanálnyit, tán' szemernyit…
Biz’ ha nem emlékszek, hogy vajon mit is álmodtam,
Panaszt is megfogalmazok, ártalmatlan búban.
*
(3 soros zárttükrös)
Ily’ esetben a könnyeimet lyukas vödörbe engedem,
Vissza aludnák, sorsom lesújtón mondja, hogy nem engedem…
Ily’ esetben a könnyeimet lyukas vödörbe engedem.
Az álmatlan éjszakám olyan, mint… éjsötétben bekötik a szemem,
Igy aztán még azt sem tudhatom, hogy ki az, aki nézegethet engem.
Az álmatlan éjszakám olyan, mint… éjsötétben bekötik a szemem.
*
(Senrjon)
Szívem éjjel is dobog,
Ha álom nélkül kelek… dohog.
Kimaradt éjjel!
*
(Senrjú)
Jövő, még remény,
Homokóra már csak múlt!
Éji álmokat!
*
(HIQ)
Szárnyam nincs,
Lúdtollal írok!
Megmarad?
Vecsés, 2024. július 3. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként!
Egy prózám története
Ülök a dolgozó szobámba és elmerengek,
Mesélek magamnak, mint az óvónő egy indián regényt,
Kedves a történet, nagyon kedvelem ezt a sziú legényt.
De a mese véges, fázok és fel is derengek…
Érzem, nekem is írnom kell szép történeteket,
Ezért a pennám végét a kalamárisba betentázom,
Aztán ahogy fút papírlapon, kialakul az írásom.
Boldogan elnézem, a kis ’helyre’ történetet.
Vecsés, 2024. március 2. -Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
Ülök a dolgozó szobámba és elmerengek,
Mesélek magamnak, mint az óvónő egy indián regényt,
Kedves a történet, nagyon kedvelem ezt a sziú legényt.
De a mese véges, fázok és fel is derengek…
Érzem, nekem is írnom kell szép történeteket,
Ezért a pennám végét a kalamárisba betentázom,
Aztán ahogy fút papírlapon, kialakul az írásom.
Boldogan elnézem, a kis ’helyre’ történetet.
Vecsés, 2024. március 2. -Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
(3 soros oximoronok 3 soros-zárttükrös csokorban)
Jó mulatság lenne, kisbaltával pucolni az ablakot!
Okos ember nem bolond, csak nem öli meg házi kilátót…
Jó mulatság lenne, kisbaltával pucolni az ablakot!
Öregszek, múlnak a napok, az időm érték,
Hogy majd mikor halok, várt ez az időmérték…
Öregszek, múlnak a napok, az időm érték.
Micsoda álmodozó nyilatkozatok születnek mérnöki rajzlapokon,
Micsoda találmányok lehetnének, ha nem aludnának a rajzlapokon…
Micsoda álmodozó nyilatkozatok születnek mérnöki rajzlapokon.
A pók, a méh, a hangya nem feltaláló, de hagyományőrző építészek,
Az ember bizony naponta újat ötöl, hagyomány nélkül… ó, építészek…
A pók, a méh, a hangya nem feltaláló, de hagyományőrző építészek.
Szabadban télen, meleg sapkában sem lehet verset írni, egy hideg márványasztalon,
Szabadban trópusi hőségben, sortban sem lehet verset írni, forró márványasztalon…
Szabadban télen, meleg sapkában sem lehet verset írni, egy hideg márványasztalon.
(oximoron kétsorosban)
Üldözőm a ’nyaram’, hogy le csípjek a végéből, mi csak egy apró falat,
Hogy értelmet adjak az üldözésnek s tele tegyem, a lepkehálómat!
Vecsés, 2023. április 19. – Kustra Ferenc József - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
Jó mulatság lenne, kisbaltával pucolni az ablakot!
Okos ember nem bolond, csak nem öli meg házi kilátót…
Jó mulatság lenne, kisbaltával pucolni az ablakot!
Öregszek, múlnak a napok, az időm érték,
Hogy majd mikor halok, várt ez az időmérték…
Öregszek, múlnak a napok, az időm érték.
Micsoda álmodozó nyilatkozatok születnek mérnöki rajzlapokon,
Micsoda találmányok lehetnének, ha nem aludnának a rajzlapokon…
Micsoda álmodozó nyilatkozatok születnek mérnöki rajzlapokon.
A pók, a méh, a hangya nem feltaláló, de hagyományőrző építészek,
Az ember bizony naponta újat ötöl, hagyomány nélkül… ó, építészek…
A pók, a méh, a hangya nem feltaláló, de hagyományőrző építészek.
Szabadban télen, meleg sapkában sem lehet verset írni, egy hideg márványasztalon,
Szabadban trópusi hőségben, sortban sem lehet verset írni, forró márványasztalon…
Szabadban télen, meleg sapkában sem lehet verset írni, egy hideg márványasztalon.
(oximoron kétsorosban)
Üldözőm a ’nyaram’, hogy le csípjek a végéből, mi csak egy apró falat,
Hogy értelmet adjak az üldözésnek s tele tegyem, a lepkehálómat!
Vecsés, 2023. április 19. – Kustra Ferenc József - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
Filozofikus felfogásban…
Kiléptél a kapun, megláttalak, gyönyörű vagy ma,
Annyira szép, hogy nem való vagy e csúnya világra.
*
Körülöttem a nagy néma csend halkan ásítozik,
De lehet, hogy éhes, gyomra hangosan áhítozik.
*
Terhem a máról a holnapba, görnyedten cipelem,
Könnyen venni az akadályt, semmi súlyom nincs nekem
*
Érzem, hogy életemből elköltözött már a nyár,
Igaz is, én is csak egy élőhalott vagyok már…
*
Az ég legalján, estefelé még vöröses a Nap,
Fekete esőfelhőket lát, imádkozik a pap.
*
A nap sok-kévés sugara olyan jól melegít,
Támadó hidegfront átka, kedvetlenre hűsít!
*
Gyenge embernek a fegyvere, lehet, csak a hazugság,
Bár ezzel tűnik az igazság bajnokának, ez másság.
*
Púposra hajlik a végtelen tér íve,
Hogyan igaz? Érzem, nincs eleje-vége?
*
Én becsületből, nevetve, mindig magam küldöm előre,
De gyáván, sírva megyek magam mögött, nem vágyok előre…
Csak élő-halott vagyok, nem létezőn várok, lehetőre…
*
Ostoba pletykát terjesztők áldozata vagyok,
Innentől kezdve, örök bűnben élek és halok.
*
Érdekel, lesz majd még hozzám való társam egykoron?
Ma megvolt, élvezem a válóperem, a balkonon.
*
Elhatároztam elmegyek, csapot-papot itt hagyok,
De azért nem hagyok itt mindent, hülye tán' nem vagyok.
Vecsés, 2016. július 16. –Kustra Ferenc József- Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
Kiléptél a kapun, megláttalak, gyönyörű vagy ma,
Annyira szép, hogy nem való vagy e csúnya világra.
*
Körülöttem a nagy néma csend halkan ásítozik,
De lehet, hogy éhes, gyomra hangosan áhítozik.
*
Terhem a máról a holnapba, görnyedten cipelem,
Könnyen venni az akadályt, semmi súlyom nincs nekem
*
Érzem, hogy életemből elköltözött már a nyár,
Igaz is, én is csak egy élőhalott vagyok már…
*
Az ég legalján, estefelé még vöröses a Nap,
Fekete esőfelhőket lát, imádkozik a pap.
*
A nap sok-kévés sugara olyan jól melegít,
Támadó hidegfront átka, kedvetlenre hűsít!
*
Gyenge embernek a fegyvere, lehet, csak a hazugság,
Bár ezzel tűnik az igazság bajnokának, ez másság.
*
Púposra hajlik a végtelen tér íve,
Hogyan igaz? Érzem, nincs eleje-vége?
*
Én becsületből, nevetve, mindig magam küldöm előre,
De gyáván, sírva megyek magam mögött, nem vágyok előre…
Csak élő-halott vagyok, nem létezőn várok, lehetőre…
*
Ostoba pletykát terjesztők áldozata vagyok,
Innentől kezdve, örök bűnben élek és halok.
*
Érdekel, lesz majd még hozzám való társam egykoron?
Ma megvolt, élvezem a válóperem, a balkonon.
*
Elhatároztam elmegyek, csapot-papot itt hagyok,
De azért nem hagyok itt mindent, hülye tán' nem vagyok.
Vecsés, 2016. július 16. –Kustra Ferenc József- Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
