Hitedre Tiborc
(a közmunkások dala)

Sorsunk bábeli szekerei itt
feszültek
ezen a földön, ezeken
az utakon s hiába
kapaszkodtak
karmai
ahogy változott az ég
úgy hullott itt áldás helyett
átok s úgy őröltek az istenek
egyforma malmai
hiába jártak lovak
szügyig az időben
hogy a kiáltást sem
hallotta senki
a míg álmodott a nép
arról ami nincs ? hű fiak
a romlásból
nem tudták kivezetni

Törvényei szerint forog
a világ befutja útját a fény is
legyen gazda vagy közmunkás
egyre megy
nem a jussa itt senkinek
a hallgatás
ha sorsa szóra kényszeríti
Karjaink lüktető istrángjai
hurcolják a kor talyigáit
megrakva a múlt málott
köveivel s mi
becsapott nemzedékek
viseljük sorsunkat ujabb
s újabb sebeivel
mert a népnek
nincs ege az útnak
csak erős a lejtmenet
az éhezőnek kenyér
kell és rendes munka
a munkanélkülinek
a gyereknek jó iskola
hogy tanulhasson


hogy ne legyen cseléd
se úrnál szolga,
de gyalázat
a rendszer elvette a létrát tőle
amin fölkapaszodhatna

Törvényei szerint forog a világ
befutja útját a fény is
dobok bőgők gitárok
váltsátok meg bűneitől ezt
a pökhendi világot
dobogjatok mégis
kürtök rikoltsatok
rikoltsatok a messzeségbe
még testetelen félelem
készül közöttünk
hogy szívünket mindennap
felélje - ne hagyjátok
dobogjatok dobok bőgők gitárok
lázítsátok fel értünk a világot


Tiborc mondta:
aki száz meg százezert rabol,
lészen Bírája annak, akit a
szükség garast rabolni
kényszerített ! ne hagyjátok
Ne féljétek !
fogjatok össze ti elnyomottak
ha ezen múlik az élet
s teremtsetek
munkát kenyeret magatoknak
ne hallgassatok
dobok bőgők gitárok
dobogjatok
dobok, bőgő gitárok
Tiborc hitére
riadót doboljatok !

Eladtad dermedt lelked,
tiporva egy-hazádat,
értékeket, a zászlót,
s álmokat madarával.

Bűnök sarától bűzlőn,
néped vitted vásárra,
félelmet, s igát hozva
bölcsődnek bársonyára.

Véreid vérét ittad,
s körben sötétség, falak.
Csak néhol szűrődtek át
por lebegte sugarak.

A te dogmád visszhangzott,
más dala nem szállhatott
s zenghetett, áthangoltad
mindet, s rúgtad mint latort.

Eladtál sok-sok lelket,
tiporva egy-hazádat,
értékeket, a zászlót,
s álmokat madarával.

2015.

Hallottam hírét dicső elhullásnak,
igaz hősként, harcban elesetten,
s kik téveszmék áldozatává váltak,
saját vérük árulói lettek.

De azon szív, mely kihívta a halált,
Szabad Honért, s a Szeretettekért!
Nem hatalmi vágy volt, miért hadba szállt,
szebb jövőért küzdött, mit úgy remélt.

Érzékeny, haladó szellemű lelkek;
ily nemes tettre bárki nem képes,
a legdrágább kincsük adták önzetlen,
ama függetlenség érdekében!

Harcosok ők, akik jövőt álmodtak
mert szerettek, s szerették a hazát!
Mert mélységes mély alázattal voltak
eme földért, őseik talaján!

Borongó felhők szállták meg az eget,
takarva a Napot, patakzottak,
dúltak mennydörgőn a sötét elemek,
s az utcákon véres tócsák folytak.

Tudom, tudták gyötrődve, haldokolva,
hogy a golyó nemhiába talált,
s amiért haltak sebzett fájdalomban:
ha megkésve is, de valóra vált.

2014.

Vers Erkel Ferenc Bánk Bánjára
1956 emlékére hivatkozva
HAZÁM,HAZÁM

A HAZA MINDENKIÉ ! A haza a NÉPÉ !
nem párté.,nem uralkodóké,
nem gazdagoké , nem a szegényeké !
a Haza a tiéd, az enyém, a te gyerekeidé ,
az én unokáimé ,a hajléktalanoké
a becsukott gyárak munkásaié ,
a földnélküli parasztoké és a földet művelőké,
a tanyasiaké a városiaké, özvegyeké
és a fiatal asszonyoké
akik még szeretnek a jóké és a rosszaké is
a HAZA MINDENKIÉ ! ,
s a jobb életért külföldivé lett testvéreinké
az itthon maradottaké , az orvosoké ,
a nővéreké és az ápolóké
akik ápolnak minket ,a közmunkásoké,
akik leveleket söprögetnek , mert csak ennyi a dolguk
és éhbér a bérük, a tanároké akik a nemzet
örök napszámosaként nevelik gyermekeinket ,
az ácsoké és kőműveseké akik építik otthonainkat
szóval a Népé a haza,de a HAZA MINDENKIÉ !
a hazát nem lehet elvenni sem származás
sem világnézet miatt nem lehet kitagadni
belőle egyetlen fiat sem
se azért mert baloldali sem azért mert liberális
sem azért hogy szíve jobb oldalt dobog
a haza azé is aki szélhámos, aki csaló
és azé is aki farizeus a HAZA MINDENKIÉ
aki ide született, aki itt él, itt hal , aki
ha szenved bánatát megosztod ,
aki tudja mi a karikás ostor és
mi a futóhomok , a szél száraz homokverése
s tudja hogy este jó s milyen jó az otthon,
a HAZA MINDENKIÉ , a falusiaké akik köszönnek
mindenkinek akik velük szembejönnek ,
a fejkendős asszonyoké akik tavasszal
a házak elé gombocskát ültetnek ,
a HAZA MINDENKIÉ az árulóké is , azoké is
akik hamis híreket adnak , a gonoszaké is
akik még köztünk vannak
A haza a NÉPÉ akik között aljasok is vannak
s vannak megtévesztettek és olyanok is
akik elvakultak , szelídek és gyűlölködők
az övék is mert a HAZA MINDENKIÉ
a fiataloké s barázdás arcú öregeké
akik a megtérés szekereire várnak
s a fiataloké akik még iskolába járnak
az Amerikába kitántorgott hárommillió
elődünké, ötvenhatos menekültjeinké
de nem a pártoké, nem az egyházaké nem a hivataloké
nem azoké akik épp hatalmon vannak
és az ellenzéké sem , akik hangja sokszor hallgat
A haza a NÉPÉ ! a HAZA MINDENKIÉ !


(Facebook: Dr.Bajkai István video feltöltése 2016)

Hosszú utamból, elindulván haza,
tűnődtem rajta,
hogyan köszöntsem az otthoniakat.

Mit mondjak majd nekik,
s kit köszöntsek előbb?
Kérdéseimre fény nem derült.

Hosszúnak tűnt az út,
bár mégis hamar eltelt,
ajtónkon belépve,
könnyes szemek lestek.

Észre sem vettem,
már vállamon voltak a karok,
ki egykor felnevet,
most újra magához szoríthatott.

Hullottak a könnyek,
mik az örömtől jöttek,
nem kellettek szavak,
mert tudtam, ez a haza.

Felnőtt ember lettem,
ki bátor, s rettenthetetlen,
mégis azok közt a karok közt,
éreztem magam védelemben.

Édes anyám szava,
elcsuklott s hangja nem maradt,
csak annyit tudott mondani :
jó hogy újra itthon vagy.