Az én kincseim különös kincsek,
és nekem olyan fontosak,
mint a levegő, melyet beszívok,
s kitágítja az orromat.
Amikor tépett álmaimból
néha riadtan ébredek,
úgy félek: s álmos tekintettel
bénultan, őket keresem.
Hallom, ahogyan hozzám szólnak
álmomban. Szinte észlelem
minden apró kis mozdulásuk,
pedig már nincsenek velem.
Olyan nehezen múlnak a percek,
pedig az óra úgy ketyeg,
mintha valami itt lüktetne
fejemben. Furcsán, idebent.
Oly messze vannak. És olyan ritka,
amikor velük lehetek!
Olyankor szinte újra élek
minden percet, mely elveszett.
Annyi öröm, és annyi féltés
él bennem, s most is őrizem
elhasznált szívem rejtekében,
mélyen bezárva, idebent.
Istenem! Add, hogy végre egyszer
köztük lehessek, míg lehet!
Hiszen az idő úgy suhan már
fölöttem, mint az éji nesz.
Fehér lepellel, búcsút intve
deret szitál a fák felett,
s messzire tűnik, akár az álom,
amely oly régen elveszett.
és nekem olyan fontosak,
mint a levegő, melyet beszívok,
s kitágítja az orromat.
Amikor tépett álmaimból
néha riadtan ébredek,
úgy félek: s álmos tekintettel
bénultan, őket keresem.
Hallom, ahogyan hozzám szólnak
álmomban. Szinte észlelem
minden apró kis mozdulásuk,
pedig már nincsenek velem.
Olyan nehezen múlnak a percek,
pedig az óra úgy ketyeg,
mintha valami itt lüktetne
fejemben. Furcsán, idebent.
Oly messze vannak. És olyan ritka,
amikor velük lehetek!
Olyankor szinte újra élek
minden percet, mely elveszett.
Annyi öröm, és annyi féltés
él bennem, s most is őrizem
elhasznált szívem rejtekében,
mélyen bezárva, idebent.
Istenem! Add, hogy végre egyszer
köztük lehessek, míg lehet!
Hiszen az idő úgy suhan már
fölöttem, mint az éji nesz.
Fehér lepellel, búcsút intve
deret szitál a fák felett,
s messzire tűnik, akár az álom,
amely oly régen elveszett.
Anya ölelj át, kérlek! Fázom,
oly gyönge még a kis kezem,
hisz még most jöttem erre a világra,
egyedül nem megy semmi sem.
Olyan jól esik hozzád bújni!
Ha itt vagy, nem fáj semmi sem!
Pici szívem oly nagyot dobban,
amikor itt vagy én velem.
Anya! Vigyázz rám! Őrizd az álmom!
Engedd, hogy melletted legyek!
Takarj be engem, hogyha fázom,
meghálálom, ha nagy leszek.
oly gyönge még a kis kezem,
hisz még most jöttem erre a világra,
egyedül nem megy semmi sem.
Olyan jól esik hozzád bújni!
Ha itt vagy, nem fáj semmi sem!
Pici szívem oly nagyot dobban,
amikor itt vagy én velem.
Anya! Vigyázz rám! Őrizd az álmom!
Engedd, hogy melletted legyek!
Takarj be engem, hogyha fázom,
meghálálom, ha nagy leszek.
Ne féljetek, itt vagyok,
hisz már én is nagy vagyok,
nagycsoportos óvodás.
Tudod, milyen sok a dolgom?
Annyi lányra kell vigyáznom,
egész nap csak megyek ide-oda.
Látod, milyen fárasztó az óvoda!
hisz már én is nagy vagyok,
nagycsoportos óvodás.
Tudod, milyen sok a dolgom?
Annyi lányra kell vigyáznom,
egész nap csak megyek ide-oda.
Látod, milyen fárasztó az óvoda!
Biztos láttál te is macskát
mikor púposítja hátát,
fúj és égnek áll a szőre
nagyon rosszkedvű őkelme.
Van egy pajkos apró legény
kitől fél a cica szegény,
a neve Macskaborzoló,
egy láthatatlan kis manó.
Hiába is láthatatlan,
észreveszed hogyha itt van.
Mindig mellette egy kutya,
egyedül fél a kis buta.
mikor púposítja hátát,
fúj és égnek áll a szőre
nagyon rosszkedvű őkelme.
Van egy pajkos apró legény
kitől fél a cica szegény,
a neve Macskaborzoló,
egy láthatatlan kis manó.
Hiába is láthatatlan,
észreveszed hogyha itt van.
Mindig mellette egy kutya,
egyedül fél a kis buta.
Róka koma gyorsan szalad
félti vörös bundáját,
mindenképpen le kell hagyni
mérges vadász kutyáját.
Rosszul tette, hogy egy tyúkot
ellopott a tyúkólból,
jobbra – balra ugrándozva
menekül a golyóktól.
Vadász, kutya már lemaradt
megmenekült a ravasz.
Holnap nem megy ő már tyúkért
jó lesz helyette kakas.
félti vörös bundáját,
mindenképpen le kell hagyni
mérges vadász kutyáját.
Rosszul tette, hogy egy tyúkot
ellopott a tyúkólból,
jobbra – balra ugrándozva
menekül a golyóktól.
Vadász, kutya már lemaradt
megmenekült a ravasz.
Holnap nem megy ő már tyúkért
jó lesz helyette kakas.