Elrepült az angyal, ki megvédett engem,
elbúcsúzott tőlem,nem kevés szerettem,
elrepült az angyal, ki vigyázott a szeretteimre,
mért mindig a szeretteinknek kell el mennie?
Erre nincs válasz, nincs válasz senkinél,
de a szeretet, az erősebb bárminél,
mert a szeretet legyőz, bármilyen rémálmot,
nem teszed jól,ha a szeretet szétvágod.
Elrepült az angyal, ki békességet hozta,
a bánatot,és a félelmet, meg gyorsan el lopta,
elrepült az angyal,ki legyőzte a rosszat,
és a rossz embert, a jó dologra szoktat.
Elrepült az angyal,és hozza a szeretetet,
minden szereted ma este,álmaidban veled lehet,
gyújtsunk egy gyertyát,az eltávozottakért,
emlékezzünk meg rájuk, maradjon meg egy kép.
elbúcsúzott tőlem,nem kevés szerettem,
elrepült az angyal, ki vigyázott a szeretteimre,
mért mindig a szeretteinknek kell el mennie?
Erre nincs válasz, nincs válasz senkinél,
de a szeretet, az erősebb bárminél,
mert a szeretet legyőz, bármilyen rémálmot,
nem teszed jól,ha a szeretet szétvágod.
Elrepült az angyal, ki békességet hozta,
a bánatot,és a félelmet, meg gyorsan el lopta,
elrepült az angyal,ki legyőzte a rosszat,
és a rossz embert, a jó dologra szoktat.
Elrepült az angyal,és hozza a szeretetet,
minden szereted ma este,álmaidban veled lehet,
gyújtsunk egy gyertyát,az eltávozottakért,
emlékezzünk meg rájuk, maradjon meg egy kép.
Csendes az erdő halkan hull a hó,
hajnalra a fákat lágyan betakaró.
Ébred a vaddisznó, ébred a szarvas,
távolból egy varjú károgást hallat.
Megindul az élet, élelmet keresnek,
vaddisznó az orrával feltúrja a földet.
A fák sűrűjében szarvas lépked csendben,
lába alatt mégis egy ág megreccsen.
Riadtan megáll, figyelme nem lankad,
egy ideig csak áll, majd tovább baktat.
Lassan közelít egy tisztás felé,
etető áll, s benne széna friss illata száll felé.
Madarak is éhesek, röpködnek fáról-fára.
Fenyő ágain keresnek enni, mégsem találnak.
Bokrok sűrűjében mi piroslik ottan?
Odaszáll egy rigó, hogy jobban lássa.
Hangos csipogással hívja társait,
gyertek ide gyorsan, találtam valamit.
Jön a madársereg, ellepik a bokrot,
kínálja magát a sok piros bogyó.
Mohón nekilátnak, nem irigy egy sem,
újonnan érkezők is serényen esznek.
Van még bokor elég, rajta érett bogyó,
jut itt bőven enni, míg nagy a hó.
Lassan esteledik, elcsitul az erdő.
Elbújik a sok állat a fagyos szél elől.
A nap is alábukik, hegy gerincén még látni,
vékony vörös csíkja rajzolja körbe a fákat.
hajnalra a fákat lágyan betakaró.
Ébred a vaddisznó, ébred a szarvas,
távolból egy varjú károgást hallat.
Megindul az élet, élelmet keresnek,
vaddisznó az orrával feltúrja a földet.
A fák sűrűjében szarvas lépked csendben,
lába alatt mégis egy ág megreccsen.
Riadtan megáll, figyelme nem lankad,
egy ideig csak áll, majd tovább baktat.
Lassan közelít egy tisztás felé,
etető áll, s benne széna friss illata száll felé.
Madarak is éhesek, röpködnek fáról-fára.
Fenyő ágain keresnek enni, mégsem találnak.
Bokrok sűrűjében mi piroslik ottan?
Odaszáll egy rigó, hogy jobban lássa.
Hangos csipogással hívja társait,
gyertek ide gyorsan, találtam valamit.
Jön a madársereg, ellepik a bokrot,
kínálja magát a sok piros bogyó.
Mohón nekilátnak, nem irigy egy sem,
újonnan érkezők is serényen esznek.
Van még bokor elég, rajta érett bogyó,
jut itt bőven enni, míg nagy a hó.
Lassan esteledik, elcsitul az erdő.
Elbújik a sok állat a fagyos szél elől.
A nap is alábukik, hegy gerincén még látni,
vékony vörös csíkja rajzolja körbe a fákat.
- Magadra vigyázz!
- Értem ne aggódj!
Sokáig nézlek, búcsúzunk.
- Ég Veled!
Te még mindig integetsz.
Megyek, - de minden lépés nehéz,
súlyt aggattak lábamra.
Léptem lassul, visszanézek,
hogy látlak-e még?
Te felém nevetsz,
s biztatom magam.
- Menj tovább!
- Vissza ne nézz!
S aztán ismét visszafordulok,
és karomat lengetem.
Mosolyom eltorzul,
a könnyem megered.
Megyek! - Jaj pedig, ha tudnád
mily kín gyötri szívemet,
ahogy távolodom
arcodat már elmosódva látom.
Már hangosan zokogok!
De jó is, hogy ezt már Te nem látod.
Sokáig állsz, s nézel felém,
talán sírsz Te is Kedvesem?
- Értem ne aggódj!
Sokáig nézlek, búcsúzunk.
- Ég Veled!
Te még mindig integetsz.
Megyek, - de minden lépés nehéz,
súlyt aggattak lábamra.
Léptem lassul, visszanézek,
hogy látlak-e még?
Te felém nevetsz,
s biztatom magam.
- Menj tovább!
- Vissza ne nézz!
S aztán ismét visszafordulok,
és karomat lengetem.
Mosolyom eltorzul,
a könnyem megered.
Megyek! - Jaj pedig, ha tudnád
mily kín gyötri szívemet,
ahogy távolodom
arcodat már elmosódva látom.
Már hangosan zokogok!
De jó is, hogy ezt már Te nem látod.
Sokáig állsz, s nézel felém,
talán sírsz Te is Kedvesem?
Őszi kék ragyogva száll ma
rőt rozsdának ellenállva
fák közt ringatózó alkony
emlékeink hangja lebben
peregnek regényes halkan
filmkockákon éled lassan
feltündököl a kék térben
mint égre-fűzött lámpasor
körbe-aranylón az évek
sorolnak ? előttem élnek
dúdolnak fülembe szépen
megelevenedő dallam
nyújts felém szeretőn újra
szíved a lelkemnek kútja
fuss által a tűzfalakon
csodát váró éterien
lásd a lenyugvó nap is fenn
kegyébe fogadott minket
pirosan őrzi az álmunk
csörgedező patakokban
rőt rozsdának ellenállva
fák közt ringatózó alkony
emlékeink hangja lebben
peregnek regényes halkan
filmkockákon éled lassan
feltündököl a kék térben
mint égre-fűzött lámpasor
körbe-aranylón az évek
sorolnak ? előttem élnek
dúdolnak fülembe szépen
megelevenedő dallam
nyújts felém szeretőn újra
szíved a lelkemnek kútja
fuss által a tűzfalakon
csodát váró éterien
lásd a lenyugvó nap is fenn
kegyébe fogadott minket
pirosan őrzi az álmunk
csörgedező patakokban
Tűzön vizen át vigyázok rád bármi bánt, elestem te felvettél leugrottam elkeltél.
Felébredt az álomból, elejtették a zángorból.
Feldühödt erre-e borús bika, hátnem fellökte őt a galiba?
Sokszor volt már ilyen, de már nem bírta-e bika.
Ezért hát elindult felém a liga.
Elindultál te felém, szívem számon te lettél.
Megkérdeztem szabad-e, erre a válasz, persze.
Hát megtettem-e kérést, megcsókoltam elnézést.
Sokszor álmodtam már ilyen kapcsolatról.
De vajon tényleg valóság a mostani?
Meg is kérdeztem tőle, de hát a válasz mért ne?
Ha már megtetted-e cselekvést, mit vársz legyen csak enyelgés?
Felébredt az álomból, elejtették a zángorból.
Feldühödt erre-e borús bika, hátnem fellökte őt a galiba?
Sokszor volt már ilyen, de már nem bírta-e bika.
Ezért hát elindult felém a liga.
Elindultál te felém, szívem számon te lettél.
Megkérdeztem szabad-e, erre a válasz, persze.
Hát megtettem-e kérést, megcsókoltam elnézést.
Sokszor álmodtam már ilyen kapcsolatról.
De vajon tényleg valóság a mostani?
Meg is kérdeztem tőle, de hát a válasz mért ne?
Ha már megtetted-e cselekvést, mit vársz legyen csak enyelgés?