Tengerparti homokban,
Nyomok a homokban.
Homok a tengerparton,
Nyomok a tengerparton.
Ne ragozzuk ezt a kérdést,
Tegyünk fel egy újabb kérdést:
Homok-e a nyomunkban
Vagy
Nyomunk-e a homokban?

Budapest, 1997. február 10. – Kustra Ferenc József

Álmaim kellettek, de ha nem is volt köd, mégis abba vesztek
És vágyaimat… megvalósítani, soha nem sikerültek…
Álma mindenkinek van, mert még ébren is oly' sokszor álmodik,
És vágya? Abból áll élet, akkor is, ha… de nem teljesedik.

A fránya élet az álmokat ki sem bontja, becsomagolja,
És mikor összegyűltek, mint kocsiról a szenet, csak leszórja.
Van, akinek a telihold világánál nagyon rossz az álma,
Lehet, hogy túl sokat álmodott? Most élet büntetése várja?

Én azonban szeretném, ne legyenek szomorúak a hangok,
Otthon az asztalnál, ha díszítjük, legyenek friss fenyőlombok.

Nem voltam én soha piperkőcködő
Bár nem voltam én soha kévekötő!
Hogy lettem volna? Soha nem voltam én kerékkötő,
De az álmaim csak elrepültek, mint szitakötő!

Hajnalban a már ráncos, öreg, álmos Hold is nyugovóra tér,
De majd holnap este, már új nemzedéknek, sok új álmot ígér…

Vecsés, 2014. december 12. – Kustra Ferenc József

Könnyeink, ha nagy orgiát ülnek,
A kísérőhang, nem jó a fülnek!
Baj, ha valamit zokogva kell elsiratni,
De ha zokogónak nincs oka, ő oktondi.

Csillagok betakarnak a horizonton át,
De könnyek, csak tovább folytatják az orgiát?
Elég legyen, hagyjátok abba, ez meg minek?
A sírást közvetítitek, miért és kinek?

Könnypatak, immáron apadjon el,
Nevetés, már reggel ébredjen fel.
Kacagjon inkább… sírás és a bánatos szó,
Egereket itatni, minek… mire való?

Nézd a dolgot inkább a jó oldaláról,
Élvezd inkább, az öröm kábulatából.
Nevess, fájjon csak nagyon a rekeszizmod,
Örülj, mert ettől aztán nem lesz tumorod…

Vecsés, 2015. január 31. - Kustra Ferenc József

Ahogy lassan megöregszik az ember, úgy szembesül vele,
Hogy az élet és a fiatalság boldogsága elszökött!
Az idő elmúlik nem áll meg, ki tudja; lesz e jövője?
Az öregkor bajjal jár és az élet már csak ilyen csökött.

Vecsés, 2015. január 18. – Kustra Ferenc József

Vannak napok
amikor úgy érzed,
senki se szeret.
Hogy nincs senki
ki ha baj van,
megfogná kezed.
Valaki...ki csendesen
a füledbe súgná:
"Itt a válam....gyere,
s a fejed hajds rá!"
Akkor gondolj arra
a milliónyi harcra,
amit eddig megvívtál
úgy hogy nem volt
a kezedben szabja!
Hogy neki rontva
magad a világnak,
nem adtad lelked
a fekete királynak.
Emeld fel fejed!
S ne kesredj el!
Mert egy olyan EMBER vagy,
aki minden csatát MEGNYER!