A negyedik, lányunokám még pár napot jár óvodába,
Mert ősszel –amit nagyon vár- már menni fog az iskolába…
A negyedik, lányunokám még pár napot jár óvodába.

Már hullnak kifelé szép számmal a tejfogai,
Első, középső négy mik elsőnek hullottak ki.
Az óta máshol is már bőn foghiányos,
Rásütöm a jelzőt, az óvodás sármos.

Pár hetet a pandémia végett nem vitték óvodába,
Én meg vicceltem vele, hadd szeressen a vicces papába!
A múlt vasárnap mutatta nekem, hogy az első négy foga végre kezd kibújni,
Nekem meg előjött a kolosszális ötletem, hogy ez nagy alkalom viccelni.

Hétfő óta mindennap ebéd után hozzák el, én meg rákérdezek:
Mutasd csak a fogaidat… tényleg nőnek, bár még most nagyon szerények!

Mondtam, látom a növést és azért van, hogy szót fogadtál, mert már
Rendesen jársz az óvodába, ettől aztán kis is nő, immár.
Mindennap rendszeresen menned kell, mert nyakadon az iskola,
Három hónap és az is itt van, de fog nélkül, hogy mész Te oda?

Délbe egyből be is jön a szobámba, mutatja a fogsorát,
Én meg dicsérem őt, a fognövést segítő óvoda-állást.

Vecsés, 2021. május 20. – Kustra Ferenc József – íródott gyermeknapra.

(Septolet)
Ballagunk…
Elballagunk…
Életbe beballagunk!

Gyerekkor,
Fiatalkor…
Minden múlik, minden változik,
Életében ember, sokszor álmodik!
*
(Senrjon)
Életszakasz ideje,
Lejárt, már újabb szelek fújnak.
Még esernyő sincs…
*
(Apeva)
Ma
Már csak
Ilyesmi:
Hogy ballagás.
Minden múlt polcán!
*
(HIAQ)
Elballagás, múlás.
Ezen időszaknak vége.
Létrész már elmúlás.
*
(Senrjú)
A homokóra
Sem áll meg! Ballag tovább…
Elballagunk mind.
*
(Sedoka)
Isinek vége,
Ballagás van, búcsúzunk.
Életünk megváltozik.

Isinek vége
És tanulásnak. Megyünk
A felnőtt jövő felé…
*
(10 szavas duó)
Ide, vissza, csak látogatóba jövünk.
Sok év múlva, majd rákészülünk.

Lesznek talán majd, osztálytalálkozók,
Ott meg leszünk mi, múltban gondolkozók…

Vecsés, 2021. május 3. – Kustra Ferenc József – íródott: ballagás-ábrázolásnak, alloiostrofikus versformában.

Most
Ballag
Sok gyerek…
Tanároktól,
Isitől, búcsú!
*
Ott
Vannak
A szülők,
Barátok és
A rokonság.
*
Lét
Ketyeg.
Lét múlik.
Öregedés.
Ballagás… emlék!

Vecsés, 2021. május 2. – Kustra Ferenc József - íródott apeva csokorban, a ballagásról.

A gyarló ember önképét, hit éri, vagy ölelés, megrezzen,
Alig pislákoló zsarátnokom felett, korom fátyla lebben.
A zsarátnokom kormot árasztva, kicsit is világol helyén?
Élet legyen szelíd, vagy vad, érzelem lángol a tűz rejtekén…

Mennék én előre,
De nagy kérdés, merre?
Ha zsarátnokom nagy lánggá fújom,
Lesz értelme, hogy vívom a harcom?

Vecsés, 2014. február 10. - Kustra Ferenc József

Mit ér a gondolat, ha csak gondolat marad,
Mit ér a szó, ha az ember csendben marad,
Mit ér az élet, ha nem is éled,
ha a sikereidet csak a pénzben éred
Mit ér a tehetség, ha nincs mellette akarat,
Mit ér a szerelem, ha egyoldalú marad,
Hogy mit ér, e kérdést minden nap felteszed, keresed a választ, de sehol sem leled....