Mint összetört cserép,úgy hever most
földbe tiporva ,véresen,
szívem ezernyi darabokban,
s hiába keresném,nem lelem.

Mint összetört cserép,úgy ülök most
összeroskadva,egymagam,
keresve,kutatva némán,
utolsó darabja hol maradt.

Jó lenne szív nélkül élni,
hogy ne tudjon fájni semmi sem,
jobb lenne eltűnni messze,
hogy ne tudjon bántani senki sem.

Itt hagyni mindent szerteszéjjel,
mint egy összetört cserepet,
hogy ne tudhassa senki többé,
mi belőlem maradt,hol lehet.

Miért higgyek,ha elvettél mindent
s nem maradt nekem semmi sem?
Tomboló viharként mindent összetörtél,
s nem maradt erőm még élni sem.

Viharként jöttél,elsöpörve mindent,
s szellőként suhantál messzire,
tomboló tüzeddel felégetve mindent,
s nem maradt nekem semmi sem.

Letörtél minden bimbódzó virágot
keresztül gázolva mindenen,
itt hagytál ,mint egy hervadó virágot,
s elvetted tőlem mindenem.

Én csak azért is talpra állok,
jöhet szélvész,vagy fergeteg,
szelíd felhőként messze szállok,
s eltűnök,mint a képzelet.

Mint letördelt ágak a vihar tépte fákon
olyan lettem most én is hirtelen,
mint akit zúgó szélvész megtépázott,
s romjaitól már nem tud lépni sem.

Mint tomboló szélvész,mely mindent összetépett,
maga mögött hagyva mindent hirtelen,
lepusztult romokká zúzva,összetörve,
olyan lettem most én is nélküled.

Porrá zúzott tépett álmaim ködében
megcsitulni vágyom szüntelen,
de bárhová lépek szemem könnybe lábad,
s a romoktól nem tudok szinte lépni sem.

Istenem adj erőt!megtalálni újra
romokba taposott ,vérző lelkemet,
Engedj fel állni,vagy pusztíts el végleg,
de ne gyötörd tovább összetört szívem.

Jöhet pusztító tűz,vagy orkán
jöhet elsöprő szélvihar
jöhet tűzvész,hogy mindent felégessen,
s ne legyen semmi,mi visszatart.

Jöhet tomboló özönvíz,
hömpölygő.zúgó áradat,
már semmi sincs,mi visszatartson,
az utolsó láncszem is elszakadt.

Most mindent elsöprök,porrá zúzok,
hömpölygő lávaként messzire,
mint forrongó,tüzes,hörgő vulkán,
s nem csitíthat le semmi sem.

Ma viharként elsöprök mindent,
pusztító lánggal perzselek,
s mikor már mindent fel égettem,
akár a szélvész,elmegyek.

Van olyan, amikor te nem tehetsz semmit.
Bízhatsz, remélhetsz , de az úgyse segít.
Néha tudni és érezni kell hogy nem sokára vége,
boldog s vidám voltál, de nem úgy szeret téged.

Előbb-utóbb neked is rá kell erre jönni,
örökre elszakad tőled úgy, mint a többi.
Lehet a sors akarata,de a búcsú nehéz,
sosem feledheted, de egy próbát megér.

Minden percben zaklatnak a régi emlékek,
hiányzik, hozzá bújnál,de ennek már vége.
Sosem lesz már nélküle semmi sem tökéletes,
rájössz hogy újra minden porcikád törékenyebb.