Életbe hatolnék, de nincsen és nem volt trójai faló,
Ha lett volna, akkor én lettem volna az élethabzsoló…
Az élet, sokszor pont olyan, mint egy patkolatlan, sánta ló!

A várakozás ott csap be, ahol a legtöbbet ígéri!
A remény meg addig hiteget, amíg a váró igényli!
Saját sorsának csalódottját, a balsorsa sem kíméli!
A szabadság hívője, folyton a szabadságot reméli…

(3 soros-zártükrös)
Élet szórakozik, van, akit folyton csak gáncsol, mint egy rossz gyerek,
Ilyenem volt elég… már nem akarnám, hogy még ilyenek legyenek…
Élet szórakozik, van, akit folyton csak gáncsol, mint egy rossz gyerek.

Vecsés, 2016. június 12. – Kustra Ferenc

(Septolet!)
Összetalálkoztunk,
Nem ocsúdtunk,
Végül csalódtunk…

Bálint nap is hatott,
Szerelmünk virágzott.
Világlott,
Lassan elmúlott.

(Senrjon)
Tán’ tévútra kerültünk
És megoldást, messze kerültünk.
Gyönyörű… múlott!

(3 soros zárttükrös)
Mikor kezedet fogtam a szívem is beleremegett,
Sokszor biztosítottalak, hogy bírod a szerelmemet…
Mikor kezedet fogtam a szívem is beleremegett.

Te voltál a közös cselekedet,
Én vagyok már nekünk emlékezet…
Te voltál a közös cselekedet.

Pedig én emlékszem, hogy szép napokat éltünk meg,
Az a fránya sors ellenünk volt, nem könyörült meg.
Mikor szemedbe néztem lelkem szárnyalt élvezettel, sőt repdesett,
Ezt szerettem volna folyton átélni, de fránya, ilyt' nem engedett…

Mosolyod még ma is az íriszemen táncol,
De már nem vagy, hanem mentél... már távol, máshol...
Eltávolodtál, szerelmünk igazságától.

Pedig lehettem volna csak a Te poétád,
Versben írhattam volna meg neked tirádát.
A fránya úttalan útra kényszerített minket…
A fránya, végső magányba kényszerített minket!

(3 soros zárttükrös)
Jön már a Bálint nap, de rád, már csak emlékezni tudok,
Szerelmünk elmúlt, rád szeretettel emlékezni fogok…
Jön már a Bálint nap, de rád, már csak emlékezni tudok.
*
(Senrjon)
Kapcsolat belém égett,
Szívembe örökre benne laksz!
Sorsom, ezt írta…

Vecsés, 2019. február 8. – Kustra Ferenc – íródott Alloiostrofikus versformában.

(10 szavas)
Ha nem inged, ne vedd magadra,
Tested, még végül elkoszolódna…

(Senrjon)
Emberben nincs szeretet?!
Borzalom, hogy fő-faj ilyen lett!
Vég előjele?
*
Emberben nincs szeretet?!
Oroszlánoknál van-e ilyen?
Kipusztulnának.
*
Emberben nincs szeretet?!
Elefántoknál nincs hiánya.
Családszeretők.
*
Emberben nincs szeretet?!
Emberiség, modernség, kütyük.
Embertelen lét.
*
Emberben nincs szeretet?!
Okos telefon… Társak hiány.
Személytelenség.
*
Emberben nincs szeretet?!
Nőknek karrier! Férfi vemhes…
Kézen állva járj?
*
Emberben nincs szeretet?!
Női identitás kiveszős.
Legyőzni férfit…
*
Emberben nincs szeretet?!
Férfi identitás sincsen már.
Szűnő apaság.
*
Emberben nincs szeretet?
Apa, anyaminta kis is vész?
Más népeknél is?
*
Emberben nincs szeretet?!
Gyermeknevetés kihalóban…
Gumibaba nők!
*
Emberben nincs szeretet?!
Nők egyre férfi gyűlölőbbek…
Edzőteremben.
*
Emberben nincs szeretet?!
Főzni minek? Gyerek pizzát kér.
Gyomorbetegség.
*
Emberben nincs szeretet?!
Nő nem főz, mert mosogatni kell...
Körme letörik!
*
Emberben nincs szeretet?!
Férfi, telefont nem rakja le...
Hűtőben van sör?
*
Emberben nincs szeretet?!
Együttműködés nagy hiánycikk…
Magányos hősök?
*
Emberben nincs szeretet?!
Vasárnap. Család. Gyorsétterem.
SMS –eznek egymásnak!
*
Emberben nincs szeretet?!
Normális a lét, ha van cola?
Gyümölcsteákat?
*
Emberben nincs szeretet?!
Gyerekekkel, jó kirándulás…
Videó játék.
*
Emberben nincs szeretet?!
Kisbabanevelés TV –vel… Nézi!
„Neveletlen” lesz!
*
Emberben nincs szeretet?!
Gyerek telefonja legdrágább!
Nevelés helyett…
*
Emberben nincs szeretet?!
Isiben is legyen, legmenőbb!
Csak drága legyen.
*
Emberben nincs szeretet?!
Gyerek részeg? Most, gyomormosás…
Nem baj kicsikém...
*
Emberben nincs szeretet?!
Család nyelvezet: káromkodás!
Szülő a szidott…
*
Emberben nincs szeretet?!
Szülő, biz’ nem együttműködő.
Honnan is tudná?
*
Emberben nincs szeretet?!
Mint tűzvihar terjed butaság!
Nem szok’ olvasni.
*
Emberben nincs szeretet?!
Más nációknál nyolc gyerek van…
Erős hitűek.
*
Emberben nincs szeretet?!
Elbutuló sok társadalom!
De majd megszűnnek!
*
Emberben nincs szeretet?!
Egyes népek már eltűnőben…
Tudatlan ragály.
*
Emberben nincs szeretet?!
Honnan, mitől lenne szeretet?
Sok a bunkócska!
*
Emberben nincs szeretet?!
Ember jó dolgában meghülyült!
Tűnő visszaút!
*
Emberben nincs szeretet?!
Ember a kifinomult agyú!
Felsőbbrendű lény…?
*
Emberben nincs szeretet?!
Szép-fontos szeretet, de nincsen…
Sötétség, mint köd!
*
Emberben nincs szeretet?!
Szeretet szépsége kellene!
Az munkával jár…
*

(Bokorrímes)
Fél a pár, több gyerek sokkal többet eszik, az sokba kerül.
Pedig egész évben spórolni kell. Balira elmenekül,
Nyaralás okán és ott pénzt szórja. Szegényen hazakerül.

(3 soros-zárttükrös)
A krokodilok kétszázhatvan millió éve földlakók!
Közben meg csak diónyi az agyuk. Identitás megtartók…
A krokodilok kétszázhatvan millió éve földlakók!

Emberben nincs szeretet?!
Aki nem tud szeretni, hogy él?
Jó sokan vannak!
*
Emberben nincs szeretet?!
Csak szabadsága, joga legyen…
Lelkének ez kell!
*
Emberben nincs szeretet?!
Azt talán tudja hol a helye?
Templomba nem jár.
*
Emberben nincs szeretet?!
Nem tud szeretni, nem is hívő…
Más népek meg, hogy?
*
Emberben nincs szeretet?!
Igénytelen, identitás sincs…
Uri ön-buta...
*
Emberben nincs szeretet?!
Külön lakás, okos telefon…
Cehet ki állja?
*
Emberben nincs szeretet?!
Mi lesz velünk, csak úgy eltűnünk?
Ez Istennek útja?

(Senrjú)
Gonosz butaság.
Azt állítják ez-az... jó!
Ember lesz vesztes.
*
Szeretetlenség,
Együttműködés hiány.
Önfeloldás gyors…
*
Életerős faj
Saját módszerrel legyőz!
Gyengék pusztulnak.
*
Nekik oly’ fontos:
Majd elköltözünk Marsra!
Szeretetlenül.
*
A krokodilok?
Értik élet lényegét.
Igazi siker.

(10 szavas)
Ha nem inged, minek vennéd magadra?
Tested, koszba bele ragadna…

Vecsés, 2020. december 9. – Kustra Ferenc – Íródott fél-haiku lánc-szerű senrjon versformában és Alloiostrofikus versformában.

Hajnalban még derengett, de hozta dühöngő süket csendet…
Az öreg bálnavadász, "kis lukas" ladikkal halászni ment…
Lassan a hajnali napfény rávetődik a tóra,
Új napot nyit ez a kora hajnali, álmos óra…

Fiatalon tengeren élt, bálnára vadászott,
Még most az éjjel is csak a tengerről álmodott.
Hiába, megöregedett, csalódott, érzi hiányt,
Ő már vénember, nem ölelgethet fiatal leányt.

Az éjszakai szél reggelre csendesedett,
Pedig még nemrég nagy hullámokat kergetett.
Éjjel nem volt kapás, nem fogott halakat,
Pedig csalikat bedobott, még oly sokat.

Szemét csak mereszti vízfelszínre és a botjára,
Jók a csalijai, ámde még sincsen… nincs kapása.
Öreg, már egyedül él, kunyhójában senki már nem várja,
Egyedül lesz akkor, amikor eljön érte a halála.

Próbálkozik más csalival, az is eredménytelen,
A vízfelszín is, mint a szeme, bánattól fénytelen.
Ideges már és rángatja a botot, hátha rákap
A hal. Majd, ha vége lesz, őhozzá nem jön el a pap.

Később mikor a nap már oly magasan jár,
Látta vízben, egy méretes hal arra jár,
Nem volt éhes, meg még talán élni akart...
Az öreg meg nem vette észre zivatart.

A nagyon nagy szélrohammal nagy vihar érkezett,
Az öreg ladik nem bírta, jó nagyot vétkezett
És az alján a kis lyuk kitágult, nagyobb méretet vett fel.
Vihar elsüllyesztette az öreg ladikot, őrjöngéssel.

Vihar után a szomszédok mind a parton voltak,
Nézelődve várták öreget, drukkoltak… holtnak.
Ő már elment… többet nem jött haza…
Árva maradt... szegényes kunyhója.

Vecsés, 2014. július 19. – Kustra Ferenc

Az élet egy mocskos,”ádáz barát”
Mint az ördög, csak mutatja farát.
Számítani rá nem igen lehet,
Csak néhány ember, kit megihletett.

Az „ádáz barát” a karmánk szerint jár el,
És ez, amit az ember nehezen visel.
Karmánknak élünk születésünk óta,
Lehet, hogy régről… ki tudja mi óta?

Születésünk helye, környezetünk,
Mi tetszik vagy sem, úgyis hat bennünk.
„Ádáz barát” alakítja életünk,
Meghatározza, hogy majd mivé leszünk.

Vecsés, 2012. május 5. – Kustra Ferenc