Tükör mögött régen elveszett a lét,
Már nem tekint vissza a jól ismert kép
Szülők féltő szeméből.

A tükörben még ott a lelkük könnye,
Én vagyok a génjeik nyitott könyve,
Rám tekintnek szememből.

A tükör mögé én is majd elmegyek
Hol örülök mindenkivel, és leszek
Fény, gyermekem szeméből.

Dunatőkés, 2024.március 2.-Ostrozánsky Gellért - írodott: félrím formában.

Idő foszlányai függnek a falon.
Múlt-töredékek, gesztusok
Fakulnak az őrzött papíron.
Tanúi naponta egy valóság
Halványuló tényfeltárásának
Személyre szabottan.

Érzést szül az emlékezet.
Átszivárog az elveszettből
A megélés jelenébe
Fénysebesen
Settenkedve,
Hogy meglegyen a kedve
Kinek tekintete
A Volt kacsintását megleste,
És varázsol mosolyt, hangulatot,
Álmot szövő pillanatot.

Tenyeremből iszom mosolyod
Harmat-cseppjének édes ízét.
Csak nekem fontos
Most
Ez az együttlét.

A papírillat felidézi
Az elmúlás tengerét,
A száguldó Idő kerekét,
Lelkünk végtelenjét,
A viszontlátás reményét.

Fotonjaid itt maradt árnyék-
Képét jövőbe repítem,
Hogy mindig,
És mindenütt
Amíg létezem
Velem legyen.

Egyszer majd
Egy fiókban hever
A megfakult üzenet,
De
Csillagfény őrzi
Örökké lelkedet.

Egyszer volt...meg egyszer
Szivárvány nyílt a kertben
Alatta állt egy kis anygyal
Csillagfényű szép ruhában

Tündérhaja arany fürtje
Lengedezett ahogy járt
Ha kérdésre választ felelt
Zengő hangja muzsikált

Sétálgatott fel és alá
A madarak is daloltak
Lába nyomán amerre járt
Százszorszépek nyílottak

Gyöngyszemével ha rád nézett
A világ felragyogott
Kedved öröm-tóba fürdött
S a borúság elhagyott

Egy kislány unoka
Maga az angyalka

Parányi léptek
A padló mű deszkáján
Fürgén érlelődnek
S pár kezdetleges szótag közt
Szikrázik a huncutul nevető értelem
Fáradhatatlanul ugrál a móka
Inog-billeg az aprócska
Mikor hammol ülve mosoly-szája
Palintázva lóg a lába
Angyal arcán örömóda
Zengve sikolt reggel óta

Egy huncut kis kacaj
Az öröm küszöbén
Túl
Visszhangozva lebeg
Ki látja
Parányi jellemed
Abban
A szeretet forrása
Megered

Egy mosolyodért cserébe
Fénylik a nap
Még
Hűvös zord felhők alatt
Is
A szempár ragyogás
Tükre mélyén
Érik a gyümölcs
Csodálatos manna
Növekedj közöttünk
Kivételes
Nagyra

A nagyszülők álma
Mikor betoppan az unoka
A szempár ragyogása
Mint világítótorony
A háborgó tengerparton
Vagy telihold varázsa
Egy behavazott hegycsúcson
Szikra melyből izzó láng lobban
S a fagyos szív szelídebben dobban
Örömmosoly mely ragályos
Hogy ne legyen az öreg magányos