Csicsergő gyerek sereg, játszik önfeledten.
Nem is sejtik mennyi minden vár még rájuk.
Mennyi szépséget rejt a tudás iránti vágyuk.
Mennyi dolgot kell még megtanulniuk!
Akkor lesz igazán büszke egy tanár mikor követi őt egy diák.
Olvas ír és számol, szorgosan másol!
Mindent megjegyez és alkalmaz.
Mikor felnő sem felejti,
mit tanított neki a tanító néni!
Nem is sejtik mennyi minden vár még rájuk.
Mennyi szépséget rejt a tudás iránti vágyuk.
Mennyi dolgot kell még megtanulniuk!
Akkor lesz igazán büszke egy tanár mikor követi őt egy diák.
Olvas ír és számol, szorgosan másol!
Mindent megjegyez és alkalmaz.
Mikor felnő sem felejti,
mit tanított neki a tanító néni!
Vár az élet
Búcsúzunk most tőletek,
léptünk zaja elcsitul,
titkoljuk a könnyeket,
állunk némán, szótlanul.
Azt hittük, hogy könnyebb lesz
elhagyni az iskolát,
a sok emlék körbevesz,
fáj most minden kézfogás.
Vár az élet, vár a harc
valós élet színpadán,
hisszük nem érhet kudarc,
őrizzük a biztatást.
Tanáraink, köszönjük
a feddést és tanítást,
közös volt az örömünk,
fogadtuk a kihívást.
Szívünkből egy kis darab
itt marad a falakon,
megannyi szép pillanat
hömpölyög a padokon.
Menni kell, a dal kísér,
változik az útirány,
küzdenünk kell őszintén,
titkot rejt a nagyvilág.
Búcsúzunk most tőletek,
léptünk zaja elcsitul,
titkoljuk a könnyeket,
állunk némán, szótlanul.
Azt hittük, hogy könnyebb lesz
elhagyni az iskolát,
a sok emlék körbevesz,
fáj most minden kézfogás.
Vár az élet, vár a harc
valós élet színpadán,
hisszük nem érhet kudarc,
őrizzük a biztatást.
Tanáraink, köszönjük
a feddést és tanítást,
közös volt az örömünk,
fogadtuk a kihívást.
Szívünkből egy kis darab
itt marad a falakon,
megannyi szép pillanat
hömpölyög a padokon.
Menni kell, a dal kísér,
változik az útirány,
küzdenünk kell őszintén,
titkot rejt a nagyvilág.
Elmúlt egy év, gyorsan száll tova,
s bezár lassan az iskola kapuja!
Nagyot dobban a szíve a diáknak,
most nekik szól a csengő,
s hangja könnyeket rejtő.
Elmúlik egy korszak,bezárul az ajtó.
A hosszú évek minden napja,
hol biztonságot nyújtott az iskola.
Nem emlékszünk mi a roszra,
csak a sok boldog pillanatra.
Búcsúzóul mit mondhatnánk?
Viszlát drága iskolánk!!!
s bezár lassan az iskola kapuja!
Nagyot dobban a szíve a diáknak,
most nekik szól a csengő,
s hangja könnyeket rejtő.
Elmúlik egy korszak,bezárul az ajtó.
A hosszú évek minden napja,
hol biztonságot nyújtott az iskola.
Nem emlékszünk mi a roszra,
csak a sok boldog pillanatra.
Búcsúzóul mit mondhatnánk?
Viszlát drága iskolánk!!!
Hosszú év van mögöttem
még én is alig hittem.
Tudjátok ti milyen nagy vagyok?
Ki is növöm az iskola padot!
egész évben szorgosan tanultam,
hogy örüljön a tanítóm.
Büszke is rám biztos is,
nem leszek már én a kis diák,
hisz jövőre mi leszünk a nagyok.
Mert mindenki tudja kik a másodikosok!!!
még én is alig hittem.
Tudjátok ti milyen nagy vagyok?
Ki is növöm az iskola padot!
egész évben szorgosan tanultam,
hogy örüljön a tanítóm.
Büszke is rám biztos is,
nem leszek már én a kis diák,
hisz jövőre mi leszünk a nagyok.
Mert mindenki tudja kik a másodikosok!!!
Egész évben megtanultam
a betűk formáját
és számok sokaságát.
Tanultam én olvasni,
s hogyan kell figyelni.
Nem mindig sikerült tudom én,
hisz mindig közbeszólt a csengő,
s olyankor az udvaron játszani illő,
labdázni és szaladgálni,
a tanárokra szívbajt hozni!
Ez a feladat is fárasztó.
Látod te is barátom?
milyen sok a feladatom!!!
Nehéz az elsősnek.
Legjobb lenni végzősnek!
a betűk formáját
és számok sokaságát.
Tanultam én olvasni,
s hogyan kell figyelni.
Nem mindig sikerült tudom én,
hisz mindig közbeszólt a csengő,
s olyankor az udvaron játszani illő,
labdázni és szaladgálni,
a tanárokra szívbajt hozni!
Ez a feladat is fárasztó.
Látod te is barátom?
milyen sok a feladatom!!!
Nehéz az elsősnek.
Legjobb lenni végzősnek!