Versek » Aggódás versek » 26. oldal
Idő    Értékelés
Már nem érdekel az élet, semmi se számít,
Mert minden mi körülvesz, úgy látom, csak ámít.
Éltem olyan, mint a hamis gyöngy csillogása,
Felszín alatt rothadt, de nagyon szép a máza.

Budapest, 2000. június 27. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 884
Egy kicsit több
Egy kicsit több jóság kellene ebben a rút világban,
több szeretés, és ölelés könnyektől nedves éjszakákban.
Kicsit gyöngédebb érintés abban a furcsa félhomályban,
hol nem érzi már a két kezünk azt az ölelő erős vállat.
Egy kis megértés kellene, mikor ott ülünk méla gyászban,
s őszinte részvét, mely tükrözi, fontos lehetsz még másnak.
Segítség annak, ki gyönge, kezet nyújtani bátran,
S embernek lenni életünk bajoktól rengő viharában.
Kicsit több erő! S remény! Hogy hinni tudjunk még másban,
Akkor is, mikor szívünkben keserű csalódás van.
Sok-sok erő és akarat! Hogy ne győzzön le a bánat,
s leküzdjünk minden akadályt, s higgyük: még szebb idők várnak.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 332
Talán e század lesz a végső,
s néha gyötör a félelem,
mi lesz, ha bűnök tengerében
veszni látszik az értelem?
Néha könnyeim halmazában
ezernyi kín közt ébredek,
örökös harcban e világgal,
mely megannyi mindent tönkretesz.
Nem vagyok több, mint apró porszem,
mit szerte-szét hord a kósza szél,
üvöltve, nyögve, vad viharban,
de mégis mindig jót remél.
Ezernyi évnek viharában
átléptünk annyi mindenen,
de mégis mindig talpra álltunk,
sosem győzött le semmi sem.
Az ember annyi, mint apró porszem,
de hegyekké lesz, ha összeér,
s egymást karolva, összefogva,
a végén úgyis célba ér.
Mert hiszem azt, hogy jó az ember,
s e sokat nyúzott nemzedék
összefog, hiszen unokáink,
gyermekünk léte most a tét.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 1093
Hétköznapi pszichológia…

Vak ló nekimegy a falnak…
A vak tyúk is talál szemet…
Borsót is csak falra hánynak…
Mióta tudom eszemet.

A világ már más, ma már nincsen vak ló,
Tyúkok tápot kapnak, attól döglődnek,
A világban, ha körül-nézek, van kívánnivaló…
Mi lesz a jövő nemzedékkel, ők hová fejlődnek?

Vecsés, 2013. június 13. - Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1353
Szinte érzem, itt a vég Emma!
Hívnék orvost, papot… kit még ma?
Te vagy bevégzettség?
Érinthetetlenség?
Tüzelve vágyok Rád! Ó, Emma!

Hiányzol, reggel se süt a nap,
Csak esik, ernyővel jár a pap.
Nagy erőm van, várlak!
Jössz? Karomba zárlak…
Csodákkal telt szíved, vágyalap.

Melengetnéd szívem? Ó, Emma…
Napsütésed kén’… fuvallata.
Nevetsz vagy könnyezel?
És együttérzéssel?
Két fél az egész, gyere még ma!

Vecsés, 2020. október 7. - Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 311