Merengő bolondság
Merengek az úton fázva,
S nem talál rám az árva.
Lépked a hó, lépked a tavasz,
Még is mit vár a kaland?
Vajon hová sodor a szél,
Mitévő legyen az éj?
Lépkedek a hóba, mint az elveszett,
S nem találom a jelmezem.
Lépek az útra, egyet, kettőt, s majd hármat is,
Melyik lesz a számom félve is?
Dacolva megmutatom,
Képes vagyok szeretni!
Küzdve, küzdeni,
Ha krémes a puszedli.
Hosszú még az út,
S lépkedek csupán,
A paródiának vége,
Köszönöm a dumát.
Merengek az úton fázva,
S nem talál rám az árva.
Lépked a hó, lépked a tavasz,
Még is mit vár a kaland?
Vajon hová sodor a szél,
Mitévő legyen az éj?
Lépkedek a hóba, mint az elveszett,
S nem találom a jelmezem.
Lépek az útra, egyet, kettőt, s majd hármat is,
Melyik lesz a számom félve is?
Dacolva megmutatom,
Képes vagyok szeretni!
Küzdve, küzdeni,
Ha krémes a puszedli.
Hosszú még az út,
S lépkedek csupán,
A paródiának vége,
Köszönöm a dumát.
Hallgatom szavaid...
Hallgatom szavaid,
S mond el nékem gondjaid,
Ne bánkódj a világ miatt,
A sors utat mutat.
Éljük meg a szerelmet,
S váljunk eggyé szerelmem.
Poros az út, de nem sima,
Ha leseprem, mutasd az utat.
Mutasd az utat, ami a szívedhez vezet,
S hozd közelebb hozzám, rózsás tekinteted!
Hallgatom szavaid,
S mond el nékem gondjaid,
Ne bánkódj a világ miatt,
A sors utat mutat.
Éljük meg a szerelmet,
S váljunk eggyé szerelmem.
Poros az út, de nem sima,
Ha leseprem, mutasd az utat.
Mutasd az utat, ami a szívedhez vezet,
S hozd közelebb hozzám, rózsás tekinteted!
Szerelmemhez
Távol vagy tőlem,
S érzem jelenléted,
Jelenléted, mely ezer szónál is többet ér,
Szeretlek kedvesem, mindörökké!
Lelkünk egybeolvad,
S nem találunk szavakat,
Kezdjünk, közös életet,
Édes, kedvesem!
Szeress engem kedvesem,
S ne légy ellenem,
Bújjunk össze mindörökre,
S lángoljon a szerelem!
Távol vagy tőlem,
S érzem jelenléted,
Jelenléted, mely ezer szónál is többet ér,
Szeretlek kedvesem, mindörökké!
Lelkünk egybeolvad,
S nem találunk szavakat,
Kezdjünk, közös életet,
Édes, kedvesem!
Szeress engem kedvesem,
S ne légy ellenem,
Bújjunk össze mindörökre,
S lángoljon a szerelem!
Gondolj rám!
Ha bánat dulja lelkedet.
Én itt vagyok.
Most kiöntheted szívedet.
Legyen vállam,
bús fejednek pánája.
Vedd keszkenöm,
sós könyeid számára.
A holdvilág,
mi tükrözödik arcodon.
A sok keserv,
kiütköződik hangodon.
Higgy nekem!
Elviselni könyebb a bút.
Ha van akki,
füledbe vigaszt sug.
Ha könnyezel,
veled együtt teszem azt.
Én segitek,
keresni lelkedben vigaszt.
Ha bánat dulja lelkedet.
Én itt vagyok.
Most kiöntheted szívedet.
Legyen vállam,
bús fejednek pánája.
Vedd keszkenöm,
sós könyeid számára.
A holdvilág,
mi tükrözödik arcodon.
A sok keserv,
kiütköződik hangodon.
Higgy nekem!
Elviselni könyebb a bút.
Ha van akki,
füledbe vigaszt sug.
Ha könnyezel,
veled együtt teszem azt.
Én segitek,
keresni lelkedben vigaszt.
Szép az élet mosolyogj!
Felejtsd el gondod, bajod.
Feledd mi bánt téged,
s ki rosszul bánt véled.
Kedved ne hagyd csüggedni,
magad mástól függeni.
Legyen páncéllá vígságod.
Nem bánthatnak, meglátod.
Tiszta fényű szemedet,
töltse el a szeretet.
Rózsás, vidám arcodon,
ne legyen több fájdalom.
Gondolj mindig csak jóra,
s ne legyen olyan óra,
mikor mosoly helyett,
könny lepi el szemed.
Felejtsd el gondod, bajod.
Feledd mi bánt téged,
s ki rosszul bánt véled.
Kedved ne hagyd csüggedni,
magad mástól függeni.
Legyen páncéllá vígságod.
Nem bánthatnak, meglátod.
Tiszta fényű szemedet,
töltse el a szeretet.
Rózsás, vidám arcodon,
ne legyen több fájdalom.
Gondolj mindig csak jóra,
s ne legyen olyan óra,
mikor mosoly helyett,
könny lepi el szemed.