Köszönöm Istennek,
Hogy téged adott testvéremnek.
Néha elsodor az élet,
De a szívünket
Összeköti a szeretet.
Legnagyobb kincs a testvér,
Mert történjen bármi,
Mögötted áll s véd.
Drága testvérem,
Legyél mindig boldog,
Teljesüljön minden álmod,
Szerencse kísérje utad.
Boldogság minden lépted.
Isten éltessen téged!
Most pedig a kedvenc részed:
Ahány csillag ragyog az égen,
Annyi áldás érjen téged!

A mi múltunk, ó, de gazdag…

Kalandozások
Korában féltek minket.
Sokszor mi győztünk.
*
Ezerben István
Alapított országot.
Magyarországot.
*
Ezerkettőszáz
Éveiben tatárok
Dúlták országot.
*
Mátyás királyunk
A Nagy Magyarországot
Kiterjesztette.
*
A mohácsi vész
Ezerötszázhuszonhat!
Így lett hódoltság.
*
Kurucz felkelést
Ezerhétszáz elején
Labanc leverte!
*
A szabadságharc
Ezernyolcszáznegyvennyolc!
Habsburg leverte!
*
Kiegyezés és
Ipari forradalom:
Felemelkedtünk.
*
A Nagy Háború
Tönkretette országot
És jött Trianon.
*
Második Világ-
Háború másította
Meg a világot.
*
Szocializmus
Kezdődött, bár nem kértük.
Majd ötven évig…
*
A szabadságharc
Ötvenhatban fellángolt.
Azt is leverték!
*
Demokrácia…
Új társadalmi rend lett!
Pénzecske az úr!
*
Élünk és küzdünk,
Létért és jobb jövőért.
Ilyen világ lett...

Vecsés, 2013. április 11. – Kustra Ferenc József– íródott: senrjú csokros történelmi visszatekintésben, senrjú csokorban.

Sohase mond, hogy elveszünk…
Sohase mond, hogy nem hiszünk…
Ne mondj olyat, hogy itt a vége…
Ne mondj olyat, hogy nincs reménye!

Vecsés, 2008. augusztus 24. – Kustra Ferenc József – íródott; szívből jövő biztatásomként… 1848. megemlékezésére!

A sorsunkban…

Folyvást támadás alatt vagyunk immár ezer éve,
Az óta nem váltunk távol-közeliek ínyére!

(Septolet)
Hazatalálás,
Honfoglalás,
Honalapítás.

Saját a kultúra,
Készülés bosszúra.
Európa védőbástyája mindig…
Lesz így mindig?

Vecsés, 2021. július 31. – Kustra Ferenc József – íródott: a történelmünkről… [És a múlt nem törölhető, még akkor sem, ha van, akinek nem teszik…]

A hazáról…

Miért hullik a sok könny?
Miért terjed a közöny?

Rongálják a mi lelkünket!
Hogy vessük le félelmünket?

Két évig dúlta mongol az országot,
A török itt élt, sok évig itt lakott.
A labanc jött és ment, így uralkodott,
Jött Trianon és hagyott egy fikarcot.

A Don-kanyarba veszett, sok-sok katona…
Úgy tűnik, ez lett hazánk nem múló sorsa.
Idegen hatalom parancsolt és mi mentünk a háborúba.
Ott vesztek mind legjobbjaink és beájult szívünk a borúba.

Ötvenhatban próbáltunk lábra állni,
Bíztunk, a hatalom ki fog vonulni,
De nem vonult ki, bebetonozta magát.
Ember nem érti… de nem hallatja szavát.

Mi a nagy szívünkkel, mindig nekiállunk a hegyeknek...
Oda, igazi hazafi szívek minket elvezetnek,
Hogyha azt mi megmászni nem tudjuk,
Nekiállunk, messzire elhordjuk.

A harci lovak toporzékolva várják a riadót,
De e helyett a trombitás fújja az il silenziot.
Miért? Miért folyik az a sok könny?
Lesz még valaha, hogy nem lesz közöny?

Hogy vessük le félelmünket?
Ha rongálják a lelkünket!

Miért terjed így a közöny?
Miért hullik… a bánat könny?

Vecsés, 2013. január 7. - Kustra Ferenc József